Már a „rendszerváltás” éveiben felfokozott várakozás övezte a vasfüggönyön túli gazdasági és politikai, a nyugathoz való csatlakozás lehetőségét. Aztán újra és újra csalódások következtek, a gyors csatlakozás elodázása, a rosszul megválasztott, rövidtávon gondolkodó gazdaságpolitikai vargabetűk miatt. S mire 2004-ben odaérkeztünk  –  immár tizenhat  éve – egy kivérzett, legyengült és legyengített, politikailag megosztott, csalódott ország és annak gazdasága olvadt be a nagy európai közösségbe. S a helyzet az óta csak romlott.

Ez jórészt a magyar politikai élet „elitjének” köszönhető, akik a folyamatos hazugságokkal és ön- és közámítással csak rontottak a helyzeten. Nem lehetett jó, nem lehetett sikeres, mert a belső politikai megosztottság megtört minden ésszerű politikai akaratot.

S ha őszinte önvizsgálatot és elemzést végzünk, kiderül, hogy bár szeretünk külső okokra hivatkozni, s ez valamiféle történelmi sorscsapás  nálunk, javarészt a saját hibáink miatt nem tudtuk sikeresen a magunk javára  fordítani sem a rendszerváltás harminc évét, sem az EU csatlakozás óta eltelt tizenhat évet. S ameddig úgy kezeljük a történéseket, hogy ezek egyrészről sorscsapások, másrészről összeesküvés ez ellen a szerencsétlen nemzet ellen, nem is leszünk sikeresek. A többi európai kisnemzetek sorra megelőznek mind mentálisan, mind gazdasági teljesítményben,  s végső soron saját magunk vagyunk hosszútávon a sikertelenségünk okozói.

S az a szomorú, hogy e megállapításom, nem újkeletű. A huszadik század szinte valamennyi  honi gondolkozója erre a következtetésre jutott, Adytól napjainkig.

S bármennyire is fáj, hogy időnként az arcunkba vágják az igazságot, attól az még igazság.

Nem szabadna a hagyományaink és népi, nemzeti értékeink megőrzésére tett erőfeszítéseinket összekeverni  valamiféle olyan felsőbbrendűség sugallatával amely még a korábbi sorstársainkból, barátainkból és szimpatizánsainkból is ellenséget kreál.

Bár az a szokás, hogy Trianonig – most pláne aktuálisan – visszatekintünk a történelmünkben, én mégis azon a véleményen vagyok, hogy vissza kell mennünk 1492-ig. Amerika újrafelfedezése kilökte hazánkat a világgazdaság főáramából, és 1514, majd a török hódoltság és megosztottság, a tizennyolcadik század eleje és az 1848-as kossuthi elhibázott nemzetiségi politika felülvizsgálatával, és az abból eredő problémák őszinte elemzésével kell kezdenünk.

Trianon nem oka, hanem következménye az előző századok hibás kül-,  nemzetiségi- és gazdaságpolitikájának, és az örökös belső megosztottságnak, valamint a mai napig tartótó külső-belső megosztó politikának.

Persze ezt ma kimondani nem túl népszerű dolog, sokkal egyszerűbb a kisebbségeket – a zsidó és cigány, esetleg román vagy más nemzetiségű, vallású, szokású – honfitársainkat hibáztatni bajainkért , vagy a külföldről származtatott  összeesküvést feltételezni, és ennek veszélyeivel riogatni, s szabadságharcot folytatni minden és mindenki ellen, miközben magunkat kellene le- és meggyőzni.

Szabadságharcainkat rendre elbuktuk, csatákat időnként nyertünk, de azokat is az ésszerű áldozatvállaláson túli terhekkel, a reális esélyeket és lehetőségeket nem felmérve, többet ártva, mint használva. S bár minden tiszteletem a nagy elődöké, de azt is látnunk kell, hogy a főkolomposok jószerivel (általában) elmenekültek, az esetleges megtorlásokat megúszták és tovább élték az életüket, míg a „balhét” névtelenek vitték  el, elszenvedve amazok rossz döntései következményeit, s ma mégis ők a nemzeti hőseink.

Nem ártana Dózsa, Rákóczi, Kossuth, Károlyi, Horthy, Nagy Imre és Kádár személye körül rendet tenni, valóságos történelmi helyüket kijelölni, vagy a tényekre hagyatkozó történelem tanítás során rábízni a kellően felkészült és felkészített társadalomra a megítélésüket. Nem felhasználva személyüket kicsinyes és rövidtávú politikai célok eléréséhez.

S hogy napjainkban mi a baj?

Mi vagyunk lusták és korruptak. A mi politikai osztályunk alkalmatlan immár évtizedek óta az ország racionális, modern vezetésére. A mi értelmiségünk hártya-vékonyságú, gyáva és megosztott. A mi ifjú nemzedékeink menekülnek innen. Mi élősködünk saját magunkon, mi lopjuk meg és zsákmányoljuk ki  saját magunkat, és mi adósítjuk el magunkat a végtelen rövidlátásunkkal és butaságunkkal.

S mi megyünk ki az utcára vélt, vagy valós sérelmeink okán akkor is, ha ezzel még rövidtávú érdekeinknek is ártunk. Olyanok képesek ilyen helyi mozgalmak élére állni, akik másnap esetleg gyávaságból vagy önérdekből egy másik helyen éppen ellenkezően nyilatkoznak és cselekszenek, szavaznak, nem ismerik fel cselekvéseik farizeusságát, nem vonják le a megfelelő következtetéseket magukra nézve, s nem megyünk ki, amikor a demokráciát, ne adj isten a legalapvetőbb szabadságjogainkat, biztonságunkat veszélyezteti valamely hatalom.

Mert ez a hatalom rendezte be az országot lassan ázsiai bérszínvonalú olcsó bérmunkára, ez a hatalom privatizált, ez a hatalom kezdett hozzá  sajátos újburzsoáziája létrehozásához. E három évtized alatt vált az egyik legkorruptabbá Európában  a magyar „jogszolgáltatás”. E három évtized alatt lett a magyar egészségügy „betegügy”, e három évtized alatt lett Magyarországon „oktatásipar” az oktatásügyből az ezekben ellenőrizhetetlenül áramló és eltűnő horribilis összegekkel. E három évtized alatt szakadt le az ország egyik(nagyobbik) fele véglegesen és végletesen, és vetekszik fejletlenségében a Balkán és Ukrajna legsötétebb területeivel.

Szökőkutak ott is vannak, munkahelyek ott sincsenek. Nem tudom, miért kell a magyar bürokráciának hülyébbnek lennie, mint a most olyan sokat szidott EU bürokrácia. Miért nem mert senki szólni amiatt, hogy itt nem a térburkolat és a szökőkút és stadion  hiányzik a városainkból és a falvainkból, hanem a megélhetést biztosító, biztos (nem köz) munka. Nem a betonba öntött látvány- és presztizsberuházások fogják fellendíteni a gazdaságunkat, hiszen az csak további közforrások kiszipolyozására alkalmas. Úgy jártunk, mint az afrikai és amerikai bennszülöttek, csak nekünk most a térburkoló kő és a szökőkút és a stadionok műanyag székei az üveggyöngy, és a médiumok hatnak bódító, butító alkoholként az ingyen pálinka mellett .

S tudják, mi a legnagyobb baj? Hogy most sincs önvizsgálat. Csak kifelé- és másokra mutogatás. Ma hatványozottan érvényes a régi mondás: Mondd meg az igazat, és betörik a fejed!

Hát törjétek csak, s hogy egy másik nagy magyart, talán az egyik legnagyobb magyart idézzem „lépjünk inkább előre”, s ha ez az ár, az sem érdekes. Megjegyzem, meglehetősen hibásan írt, beszélt és olvasott magyarul, ellenben beszélt, írt és olvasott másik öt európai nyelven, nagyra tartotta a fejlett európai államokat, azok  tizenkilencedik század eleji gazdaságát és társadalmi berendezkedését, fejlődési perspektíváit és azt szerette volna, ha Magyarország is egyszer ezek közé tartozik.

Arról már nem Ő tehetett, hogy akkor és azóta is jó néhányszor kalandorok uralták a magyar politikai közéletet, akik uralkodni akartak a nemzet felett, és nem szolgálni azt, ezzel jórészt eltékozolták az ország közelmúltját, és félek, a jövőjét is!

Nincs pénz befejezni a volt vidámparki területen épülő Pannon Parkot – jelentette be az állatkert vezetése decemberben. A kormány azóta felteszi a kezét és a fővárosra mutogat, Persányi Miklós, az állatkert főigazgatója pedig belebukott a történetbe. Mi történt a 43,7 milliárdos támogatással?

„Életem hetvenedik évébe léptem, és az utóbbi hónapokban munkámban jelentkező rendkívüli terhelés az egészségemet is próbára tette. A következő időszakban még tovább növekvő feladatokat felmérve, és tapasztalva a szervezetemet érő negatív hatásokat, magasabb vezetői feladatomtól visszavonulok” – írta Karácsony Gergely főpolgármesternek címzett múlt heti lemondó levelében Persányi Miklós, a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója, aki a fenti megfogalmazással minden bizonnyal a Biodóm-beruházás elakadására célzott.

A hivatalosan Pannon Parknak nevezett projekt részeként az állatkert hatáskörében, a kormány támogatásával zajló építkezés a múlt év végéig látszólag zavartalanul haladt, és úgy tűnt, hogy az „Európa legnagyobb biodómjának” kikiáltott látványosság minden különösebb botrány nélkül el is készül. Decemberben azonban Persányi bejelentette, hogy a rendelkezésre álló pénz nem elég a teljes projekt befejezéséhez, számításai szerint további 20 milliárd forintra lenne szükség, hogy az idén elkészülő Biodómot be is tudják rendezni, és látogatásra kész állapotba hozzák az egész Pannon Parkot.

A hirtelen jött többletköltségigény miatt került a figyelem középpontjába nemcsak maga a beruházás, de a főigazgató szerepe is az eddig rendelkezésre bocsátott pénz elköltésében. A Pannon Park, és azon belül az óriási Biodóm ötletével ugyanis Persányiék álltak elő, amikor egyértelművé vált a Vidámpark felszámolása és területének az állatkerthez csatolása.

Fotó: Németh Dániel

Ez utóbbi nem is nagyon volt kérdés, a 2012 novemberében a Fővárosi Közgyűlés elé került javaslat szerint az állatkert a korábbi területén már nagyon szűkösen fért csak el, ezért több állat tartását is mellőzni kellett, az intézmény nem kaphatott például új jegesmedvét; s valószínűnek tűnt, hogy 5–10 éven belül további nagy testű, nagy mozgásigényű állatokról kellett volna lemondania.

Az új, vidámparki területre akkor még két fejlesztési koncepció készült: a minimumprogram szerint nagyobb látványberuházások nélkül rendezték volna be a gyerekeknek szóló szórakoztató Meseparkot és a tematikus állatkerti részt, a Pannon Parkot, míg az akkor 12–15 milliárd forintnyira saccolt optimumprogramba került bele a Biodóm és az óriási akvárium is. A nagyobb, költséges attrakciók csak akkor készültek volna el, ha sikerül rájuk uniós vagy egyéb pályázati pénzt elnyerni. Hogy minél gyorsabban el lehessen indítani a pályázatokat, 2013. év elején az állatkerthez került a terület, a Vidámpark szeptember végén lehúzta a rolót, a kormány pedig 200 millió forinttal támogatta a projekt előkészítését.

A 2014 nyarán a közgyűlés elé került megvalósíthatósági tanulmányban már három különböző árú és ütemezésű verzió szerepelt a Pannon Parkról: a legolcsóbb forgatókönyv szerint csak egy új látogatóközpont és az akvárium épült volna meg a Biodóm nélkül; a második verzióban már szerepelt a Biodóm is, de csak a látogatóközpont és az akvárium után; a harmadik forgatókönyv szerint minden egyszerre épül meg. Ez utóbbi költségeit akkor 24,2 milliárd forintra taksálták. A megvalósíthatósági tanulmány az akkori számítások szerint 8 milliárddal olcsóbb második, részletekben felépülő verziót támogatta.

A kormány segítségével

Uniós pénzt nem sikerült szerezni a beruházáshoz, és a jelek szerint a három asztalon lévő koncepció közül a legdrágább mellett döntöttek: a kormány 2015 februárjában 25 milliárd forintot utalt ki egy kormányhatározattal a „Pannon Park projekt teljes és maradéktalan megvalósítására”, márciusban pedig nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánították a beruházást.

Fotó: Németh Dániel

Az állatkert vezetése egyszerre ugrott neki mindennek, a tervezésre kiírt közbeszerzésben pedig már úgy szerepelt, hogy a Biodómon belülre kerülne „a vizes bemutatótereket összefogó Pannon-tenger Akvárium” és a látogatóközpont is. A tervezésre kiírt, egyetlen szereplős meghívásos közbeszerzésen az 1987-ben alakult Mérték Építészeti Stúdió Kft. – ma már Paulinyi(-Reith) & Partners Zrt. – nyerte el a munkát, mely cég például a Közlekedési Múzeum helyére tervezett Magyar Innováció Házának terveit is készítette, de hozzá kötődik egyebek mellett a Gozsdu-udvar rekonstrukciója vagy az ezredfordulón az újlipótvárosi Cézár-ház tervezése.

A tervek 2015-re elkészültek, a Biodóm 2016-ban megkapta az építési engedélyt, és a közbeszerzést is kiírták a kivitelezésre. Az azonban már ekkor kiderült, hogy az eredetileg becsült 25 milliárd forint nemhogy az egész Pannon Park-beruházásra nem elég, de az akváriumot magában foglaló Biodóm megépítésére sem.

A beruházó állatkert első körben ugyanis nettó 20,8 milliárd forintért keresett kivitelezőt a Pannon Park-projekt kulcsrakész megépítéséhez, de ennyi pénzért a két jelentkező, a Garancsi István tulajdonában álló Market Építő Zrt. (saját leányvállalatával, a VILATI Szerelő Zrt.-vel közösen), illetve a Strabag-MML Magas- és Mérnöki Létesítmény Építő Kft. sem vállalta – az előbbi 34,6 milliárd, az utóbbi 36 milliárd forintos ajánlatot tett. A beruházó akkor arra jutott, hogy a munkaerőhiány, a minimálbér emelése, az építőanyag-árak emelkedése, illetve a forint árfolyamváltozása áll a jóval magasabb árajánlatok hátterében.

A márciusban eredménytelennek nyilvánított közbeszerzés után végül a kormány sietett az állatkert segítségére: nyáron egy kormányhatározattal további 18,7 milliárd forintot ítéltek meg a projektre, a befejezést pedig 2020. december 31-ig tolták ki. A Pannon Park megépítésére szánt összeg így a korábbi előkészítési támogatással együtt nettó 43,9 milliárd forintra ugrott, a megemelt költségkeretből pedig már elég pénz jutott a tárgyalásos közbeszerzésen kiválasztott kivitelezőnek, a Market Építőnek is.

A cég az építkezésre szánt 35 milliárdos keretből végül nettó 32,7 milliárdért vállalta a kivitelezést, a beruházás költségbecslési, költségmenedzseri, műszaki lebonyolítói és ellenőri feladatait pedig a más nagyberuházásoknál is hasonló feladatokat ellátó Főber Nemzetközi Ingatlanfejlesztő és Mérnöki Zrt., az Óbuda-Újlak Beruházás-szervező és Fővállalkozó Zrt. és a BATOZ Tanácsadó Kft.-ből álló konzorcium nyerte el 600 millió forintért.

Fotó: Németh Dániel

A Market 2017 augusztusában felvonult a területre, és októberben letették a Biodóm alapkövét is. Ekkor még mindenki optimistán nyilatkozott, úgy tűnt, a kormánytámogatás arra is elég lesz, hogy berendezzék az épületet. Hoppál Péter akkori kulturális államtitkár úgy fogalmazott, „garanciát kaptunk arra, hogy a mostani árakat a következő három évben már tartani tudjuk”.

Elszálló költségek

Az árakat azonban nem tudták tartani. A problémák 2019-ben kezdtek jelentkezni: a költségvetés átvariálását a főváros és az állatkert már év elején kérte az Emberi Erőforrások Minisztériumától, igaz, ekkor még arról volt szó, hogy a beruházás végösszege nem változik. A Market szerződését az év folyamán kétszer is módosították, összesen mintegy 860 millióval emelve meg a beruházás értékét részben a Széchenyi Gyógyfürdőből vett víz minősége, részben pedig egyéb többletmunkák miatt. Ennek ellenére még 2019 májusában is arról volt szó a Fővárosi Közgyűlés elé került dokumentumokban, hogy bár a költségvetést át kellett ütemezni, elég lesz a pénz: áfával együtt összesen 56,15 milliárd forint, amelyből az utólag visszaigényelhető áfát az állatkert állja.

Valószínűleg már ekkor látható volt, hogy a nyilatkozatokkal ellentétben mégsem lesz elég a kormány által biztosított összeg az egész Pannon Park-beruházásra, ám Persányi Miklós bízott mind a főváros, mind a kormány jóindulatában. Az októberi önkormányzati választás azonban új helyzetet teremtett. Az állatkert decemberben bejelentette, hogy a 43,7 milliárdos állami támogatás csak az építkezés befejezéséhez lesz elegendő, a teljes projektre nem – ahhoz „akár 20 milliárdos nagyságrendben lehet szükség további forrásra”.

Az állatkertnél azzal indokolták a drágulást, hogy 2017-ben „a tervek korai készültségben voltak, egyes költségeket nem tudtak pontosan kalkulálni, sőt egyes elemeket még nem is ismerhettek a költségek felmérői”. A fejlesztési területhez ugyanis időközben hozzácsatolták az alig használt egykori Varannó utcát, az Országos Toxikológiai Intézet korábbi telkét, illetve némi vasúti területet is. Kiderült az is, hogy az állatkertnek kellene rendbe szedni az egyébként a kerítésen kívül lévő Hermina utat is, ami további 800 millió forintba kerülne; a munkaerőhiány, a bérek emelkedése és a forintárfolyam alakulása szintén megemelte a költségeket.

A jelentésből ugyanakkor kiderül az is, hogy maga a beruházás csúszik, s közben módosultak a kiviteli tervek is; „többlet szakértelem” jelent meg az állatkertnél, és bizonyos projektelemekre, például a rendezvények vagy a vendéglátás tárgyi eszközeire, illetve a szintén a területen lévő Hullámvasút/Mesecsónak korszerűsítésére nem terveztek be elég pénzt (csak ez utóbbi költségeit 2019 elején 2,5 milliárd forintra becsülték). A végeredmény az lett, hogy bár az építkezés befejezésére elég az állami támogatás, az állatokra, növényekre, műsziklákra, dekorációra, beléptetőrendszerre, kiállítási táblákra, illemhelyekre, padokra már nem.

Fotó: Németh Dániel

Ki fogja befejezni?

A Market Építő Zrt. kérdéseinkre azt közölte, a cég miatt nem változott a Pannon Park megépítésének ára, de amit a szerződésükben vállaltak és teljesítenek (a Biodóm betonépületének felépítése, a gépészetének és lefedésének megvalósítása), az a beruházás első ütemének csak a 75 százaléka. A cég várhatóan májusban vonul le a területről, ekkor azonban még csak egy üres épület áll majd az állatkert rendelkezésére, a berendezésre további közbeszerzéseket kellene kiírni – de ez még nem történt meg.

Kérdéses tehát, hogy mi lesz a Biodóm sorsa, illetve honnan lesz pénz a berendezéséhez. Míg Persányi korábban bízhatott abban, hogy a kormány amiként a korábbi áremelkedést is finanszírozta, úgy a további esetleges drágulást is fedezi; csakhogy a kormány álláspontja az őszi választások óta láthatóan megváltozott.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter decemberben azt közölte, „reméli, hogy a főváros megoldja majd a problémát”, Fürjes Balázs Budapestért felelős államtitkár pedig a Magyar Nemzetnek adott interjújában kijelentette, hogy „amennyiben pluszforrás kell, azt most már a főváros tegye hozzá”. Fürjes a Demokratának egyébként arról beszélt, hogy a kormány már 62 milliárd forintot adott a projektre, de ilyen összegről más forrást nem találni.

Mostanra mindenesetre patthelyzet alakult ki, a kormány a fővárosra és az állatkertre tolja a felelősséget, és bár Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes úgy nyilatkozott az Átlátszónak, hogy mindenképpen be akarják fejezni a projektet, a fővárosnak nincs erre pénze. Fürjes felvetette ugyan, hogy a volt vidámparki parkoló helyére betervezett többszintes mélygarázs, az úgynevezett Hermina garázs forrásait, összesen 5,7 milliárd forintot csoportosítsák át a Biodómra, ezt egyelőre senki nem kommentálta érdemben – de a korábbi nyilatkozatok alapján ennyi pénz nem is lenne elég a projekt befejezésére.

A Városháza egyelőre tájékozódni próbál az ügyben, a főpolgármesteri hivatalból új gazdasági igazgatót küldtek az állatkerthez Mézes Rózsa személyében. A fővárosnál kérdéseinkre azt közölték, jelentése már a városvezetés előtt van, és egyelőre vizsgálják az abban foglaltakat. A főváros ugyanakkor saját ellenőrzését is megerősíti a beruházás felett, amikor a projekt vezetését a Budapest kizárólagos tulajdonában lévő, műszaki tanácsadással és mérnöki tevékenységgel foglalkozó, és a projektbe szervezési és koordinációs feladatokra eddig is bevont Enviroduna Kft. kezébe adja.

Utóbbinak azt is fel kell mérnie, hogy mi minden kell a Pannon Park befejezéséhez, az állatkert pedig csak e cég hozzájárulásával indíthat közbeszerzést vagy köthet szerződést. A projekt finanszírozása miatt kerestük az állatkertet is. Hanga Zoltán szóvivő azt válaszolta, hogy bizonyos kérdéseket még tisztázni kell, például hogy mi állatkerti, és mi fővárosi illetékességi körbe tartozó téma.

Elképzelhető azonban, hogy a kormánynak is érdekében áll a Biodóm befejezése. A HVG 2017 nyarán ugyanis arról írt, hogy az épület akár az 50 milliárdos költségvetésűre saccolt 2021-es vadászati világkiállítás egyik fő helyszíne lehetne. Kerestük ezzel kapcsolatban Kovács Zoltánt, a jövő évi rendezvényért felelős kormánybiztost, aki azonban nem reagált érdeklődésünkre.

Ha egyszer elkészülne, a főváros elé került dokumentumok szerint a Biodóm üzemeltetése éves szinten mintegy 2 milliárd forintba kerülne – vagyis nagyságrendileg nem sokkal többe, mint az új Puskás Arénáé, amire épp a múlt héten ítélt meg a kormány csak 2020-ra közel 1,9 milliárd forint közpénzt.

Az állatkert a korábbi tervekben rendszerint azzal érvelt, hogy a Biodóm beruházása hosszú távon megtérülne, önfenntartó tudna maradni, külön belépőjegyet is lehetne érte kérni, az átlagos 1 milliós látogatószámot pedig legalább 300–500 ezer fővel, jó esetben akár 700 ezerrel is meg tudná emelni.

Persányiék tavaly decemberben is azzal érveltek, hogy a Biodóm a drágulással együtt sem drágább azoknál a beruházásoknál, amelyeket „az ország az állampolgárai, a családok javára számos szektorban, így a kultúrában, sportban, turisztikában megvalósít”. Kérdés, hogy Persányi távozása után a városvezetés és egy új főigazgató mennyire fog tudni lobbizni a kormánynál további támogatásokért. Nem kizárt, hogy a kormány végképp elengedi a félkész beruházást, a kudarcért a fővárosra tolva a felelősséget.

Mi az a Pannon Park?

Az állatkerthez csatolt volt vidámparki területek egy részén kialakítandó tematikus park viseli majd a Pannon Park nevet. A területen a „pannon ősvadont” mutatnák be a miocén korban élt állatok mai rokonain keresztül, így ide helyeznék át például az elefántokat is, de új állatokat is beszereznének.

Az 5 hektáros területnek csak egy része lenne az 1,7 hektáros, UV-sugarakat is áteresztő különleges teflonfóliával fedett Biodóm, amelybe fákat, sétányokat, egy csatornát, és egy több mint 2 millió literes akváriumot is terveztek. A Biodómban állandó lenne a klíma, amit a Széchenyi Fürdő hulladékvizével, az üvegházhatással és a bevezetett távfűtéssel biztosítanának, de az épülethez kültéri kifutók és szabadtéri állattartó helyek is kapcsolódnának.

Az állatkerthez csatolt új terület másik részén „Mesepark” munkacímen külön beruházásként készült el 2018-ra az azóta Holnemvolt Várnak nevezett rész a régi műemlék körhintával, állatsimogatókkal, játszóházzal és játszótérrel, sünispotállyal és cápaneveldével.

(Cikkünk eredetileg a Magyar Narancs hetilap 2020 február 27-i számában jelent meg, most újraközöljük online teljes terjedelmében.)

Arthur J. Finkelstein találta ki a Soros György ellen irányuló kampányt, legközelebbi munkatársa és üzlettársa először mesél a nyilvánosságnak arról, hogyan lett Soros minden idők egyik legaljasabb politikai kampányának áldozata. A több svájci napilap hétvégi mellékleteként szolgáló Das Magazin nevű lapban szombaton jelent meg az erről szóló irgalmatlanul terjedelmes írás, amelynek magyarított változatát (lényegét) – kommentárok és belemagyarázások nélkül – megpróbálom átadni az alábbiakban. Talán nem haszontalan olvasmány, ha már az állami propagandagyár vért izzad azért, hogy ki- és félremagyarázza, mellékvágányra terelje, letagadja, hiteltelenítse a Hannes Grassegger cikke nyomán készült első magyar nyelvű beszámoló állításait, és a megszólaltatott fideszes kampánytanácsadó beismerő vallomása ellenére maximális fordulatszámon pörgeti tovább a leleplezett hazugságokat.

Ő az Antikrisztus. A világ legveszélyesebb embere. Egy idős, gazdag spekuláns, aki előidézte a brit font 1992-es összeomlását, az 1997-es ázsiai válságot, de a 2008-as pénzügyi világválságot is. Először elpuszította a Szovjetuniót, majd Jugoszláviát, hogy szabad utat biztosítson az afrikaiaknak és az araboknak Európa kiárusításához. Ő finanszírozza a baloldali szélsőségeseket, meg akarja buktatni az Egyesült Államok elnökét, kábítószer-kereskedelemből és pénzügyi bűncselekményekből él. Nem mellesleg ő finanszírozza az eutanáziát, a cenzúrát és a terrorizmust is. Gyerekként még a zsidókat is átadta a náciknak, pedig ő maga is zsidó.

Minderről a Facebookon, a Youtube-on vagy a Twitteren értesülhet az ember, ha a Soros keresőszót beírja. Soros György zsidó, ez stimmel, minden más hazugság. Ezeket a hazugságokat minden idők legaljasabb és leghatékonyabb politikai kampánya során terjesztették el a világban. Alig pár évvel ezelőtt Soros csupán egy milliárdos volt, akinek mélyreható kapitalizmus-kritikáját még a davosi gazdasági világcsúcstalálkozókon is nagyra értékelték. A világ harminc leggazdagabb embere közé tartozott, aki milliárdjai nagy részét az alapítványainak adományozta. A Nyílt Társadalom Alapítványok a világ harmadik legnagyobb jótékonysági alapítványait képezik, közvetlenül a Gates Alapítványok mögött. Soros azt az ideális eszmét akarta megvalósítani, amit az általa nagyrabecsült filozófus, Karl Popper a totalitarizmus ellentéteként fogalmazott meg: a nyílt társadalmat.

Egy New York-i üvegtorony 38. emeleti irodájában Michael Vachon, Soros személyes tanácsadója megrázta a fejét: hogyan történhetett meg az, hogy a főnökéből, a világ egyik köztiszteletben álló filantrópjából a világ egyik leggyűlöltebb embere lett? 2017-ben Vachon elemzésbe kezdett, hogy felmérje, mekkora a baj. A számítógépén egy narancssárga görbe mutatta a probléma mértékét, amellyel igyekezett feltérképezni a Soros névvel kapcsolatos reakciókat: heti több ezer válasz érkezett, közel 100%-a negatív. Ez a grafikon nem volt más, mint a gyűlölet lázgörbéje.

Két ember ismeri a választ Vachon kérdésére. Az egyikük halott, a másikuk 2018 júniusának egyik napos reggelén a berlini Westin Grand Hotel büféjében tartózkodott. Egy maratoni futóra hasonlító magas, szikár alak: George Eli Birnbaum. 1970-ben született Los Angelesben. Nagyapját az apja szeme láttára lőtték le a nácik, ezért a holokauszt elől az Egyesült Államokba menekült. Egészen pontosan Atlantáig, ahol azonban a családot tovább üldözte az antiszemitizmus. George zsidó magániskolájában újra és újra antiszemita szlogenek jelentek meg, az apja minden hétvégén kezébe adta a Jerusalem Post-ot és azt mondta: „előbb a zsidók sorsa miatt aggódj, aztán aggódj a világ többi része iránt”. Birnbaum tehát abban a meggyőződésben nőtt fel, hogy csak egy erős Izrael állam képes megvédeni a zsidókat egy újabb holokauszttól.

George Eli Birnbaum (Fotó: Fox News)

Birnbaum első alkalommal beszélt ezekről a kérdésekről újságírónak. Az a George Birnbaum, aki döntő módon hozzájárult ahhoz, hogy világszerte erősödnek az új jobboldali eszmék és az antiszemitizmus ismét politikai fegyverré válhatott. És ehhez éppen egy zsidót kellett pellengérre állítani: Soros Györgyöt.

Minden 23 évvel ezelőtt kezdődött

a Jichák Rabin, egykori izraeli miniszterelnök elleni merénylettel. 1995. november 4-én Izrael mindenkori legnagyobb reménye a béke megteremtésére szertefoszlott, új választásokat írtak ki. A jelöltek: a szociáldemokrata Simón Peresz, aki a Rabin által elindított békefolyamat konszolidációját tűzte ki célul, illetve a jobboldali újonc, az üzleti tanácsadó Benjámín Netanjáhú, akinek ambícióit sokan nevetségesnek találták. A felmérések szerint 20%-kal volt lemaradva Peresz mögött. Netanjáhú pártja, a Likud azonban hirtelen vészjósló választási üzenetekkel kezdte bombázni a választókat. „Peresz kettéosztja Jeruzsálemet”– hangzott a központi szlogen, ami sok választót elbizonytalanított. A mondat egy egyszerű kijelentés volt, Peresznek semmi ilyen terve nem volt. Ehhez képest a választás napján este 10 órakor az első adatok szoros eredményt mutattak. Netanjáhú telefonon hívta titkos kampányfőnökét, Arthur-t, aki éppen New Yorkban tartózkodott. Finkelstein azonban megnyugtatta: nincs ok aggodalomra, „a szoros választásokat mindig megnyerem”.

Arthur Finkelstein zseni volt

– állítja Birnbaum. Ő egy úgynevezett közvélemény-kutató (pollster), aki Izraelben megteremtett egy jelöltet. Az 1996 májusában Peresz ellen bevetett Netanjáhú teljes egészében az ő találmánya volt. „Mindenről, amit Bibi a választási kampány során tett, arról Arthur döntött” – állítják Netenjáhú életrajzírói, Ben Kaspit és Ilan Kfir.

Arthur J. Finkelstein (Forrás: Wikipedia)

Finkelstein diszkrét személy volt. Az interneten mindössze két beszédet találunk tőle. Senki nem kaphatta meg őt teljesen, még az ügyfelei sem. Belépett, tanácsot adott és eltűnt. Soha nem volt jelen a választás napján. Helyben mindenhol az emberei dolgoztak, Arthur gyerekei, ahogy magukat nevezték. Ezért a Finkelsteinről szóló információkat több helyről kell összegyűjteni, utalásokat találunk az izraeli és a magyar sajtóban, különböző dokumentumokban is említést tesznek róla; a hiányosságokat a több tucat bennfentessel folytatott beszélgetések és maga George Birnbaum egészíti ki.

Finkelstein a közös szál a republikánusok közelmúltbeli történetében, Ayn Rand-tól Richard Nixonon át Trumpig. A főiskolán találkozott Randdal, a liberális mozgalom anyjával. Később segített a legendás Barry Goldwaternek, aki az 1960-as évek közepén jobbról újra feltalálta a republikánusokat. Finkelstein túlélte a Watergate-botrányt, részt vett Ronald Reagan választási győzelmében 1980-ban, dolgozott idősebb George Bushnak és egy Donald Trump nevű vállalkozónak is.

Ez utóbbinak politikai karriert jósolt. Trump kampánycsapatát Arthur gyerekei is befolyásolták: Larry Weitzner, Tony Fabrizio és régi barátja, Roger Stone. Richard Grenell, az USA berlini és David B. Cornstein, az Egyesült Államok jelenlegi budapesti nagykövete is kapcsolatban állt Finkelsteinnel. Finkelstein és a modern republikánus kommunikáció közötti kapcsolatot azzal a sötét, mélyen reakciós szlogennel lehet összefoglalni, ami már Reagan kampányát is meghatározta: Tegyük újra naggyá Amerikát. (Let’s make America great again.)

Az üzemanyag a félelem

Finkelstein egy képletet követett, majd ezt folyamatosan továbbfejlesztette: a negatív kampányt. Ez a kampánytechnika arról szól, hogy az ellenfeled kampányát támadd ahelyett, hogy a saját programodat népszerűsítenéd. Finkelstein kiindulópontja: minden választás a szavazás napja előtt eldől. A legtöbb ember kezdettől fogva tudja, kire vagy ki ellen akar szavazni, ezért hihetetlenül nehéz az ellenkezőjéről meggyőzni. Egyszerűen fogalmazva: sokkal könnyebb demotiválni az embereket, mint motiválni őket. Ezt ma a szavazók elnyomásának (voter suppression) nevezzük. Bras Parscale, Trump digitális kampányának vezetője ezt a 2016-os választási kampány egyik legfontosabb eszközének nevezte. Ez a módszer valójában a modern jobboldali populizmus használati utasítása.

Finkelstein – aki eredetileg a pénzügyi szektorban dolgozott programozóként – olyan népességadatokat rögzített, mint például az életkor, a lakóhely, a preferált jelölt, a politikai beállítottság, vagy a templomba járás gyakorisága. A tehetsége ebben rejlett: a minták felismerésében. Például melyek azok a „központi témák”, amelyek a legtöbb embert érdeklik? Melyek fájnak a legjobban a többségnek? Hamar rájött, hogy ezek nagyjából mindig ugyanazok: „kábítószerek, bűncselekmények, bőrszín.” Finkelstein célja az volt, hogy maximálisan polarizálja a választókat, hogy egymás ellen uszítsa őket. Az üzemanyag: a félelem. „Úgy kell tenni, mintha a veszély balról érkezne” – tanácsolta Nixonnak. Meg kell határozni azokat a kérdéseket, amelyektől a lakosság fél.

A támadás kötelező. Azokat, akik nem csapnak oda először, általában megverik. Finkelstein megszemélyesítette a támadandó felet. Minden kampányban olyan ellenségre van szükség, akit le kell győzni. A negatív kampányt egy olyan további szintre fejlesztette, amit elutasító szavazásnak (rejectionist voting) nevezett el. Az alapvetés az, hogy nem a saját jelöltünk pozitív tulajdonságairól beszélünk, hanem minden rosszat az ellenfélre vetítünk, annak érdekében, hogy a szavazók bizalmát leromboljuk. Semmilyen érzékenységre nem volt tekintettel. Úgy végezte a munkáját, ahogy egy ügyvéd védi a gyilkost.

Az utolsó lépésben, e módszer alapján felállította az ellenfélnek a csapdát: elhelyezett egy állítást a világban, és azzal számolt, hogy az érintett megpróbálja cáfolni. Amint az ellenfél reagál a vádra, egyben azonosul is azzal. Ha nem reagál rá, és nem cáfolja, akkor viszont általánosan elfogadottá teszi. A legjobb esetben is az állítás annyira furcsa és sokkoló, hogy a média felkapja és terjeszti. Finkelstein a „liberális” kifejezés szitokszóvá alakításával vált ismertté. Az ellenfeleket „ultraliberálisnak”, „őrült liberálisnak”, „zavarbaejtően/szégyenletesen liberálisnak” titulálta. Mark Mellmann, a demokraták kampányguruja ezt nevezte Fink-Think-nek: „valakit liberálisnak bélyegezni, szidalmazni, és ezt a végtelenségig ismételni”. A módszer egyszerű volt, de hatékony és feltehetően soha senki nem vitt be az Amerikai Kongresszusba annyi embert, mint Finkelstein.

Európa felé 

1996-ban Izraelben Finkelstein minden előzetes számítást áthúzott: minden csatornán tüzelt Pereszre. Rövid, kíméletlen szlogenjei az összes médiában jelen voltak. Az utolsó kampány-talkshow alkalmával Peresz beleesett a csapdájába: világossá akarta tenni, hogy nem tervezi Jeruzsálem megosztását. A választás másnapján arra ébredt, hogy Netanjáhú a miniszterelnök, a végeredmény: 50,5-49,5%.

Finkelstein Izraelben jött rá, hogy a képlete máshol is működik. Netanjáhú győzelme után minden párt a negatív kampány mellett döntött, ennek megfelelően megnőtt a kereslet Finkelstein iránt, ő állt például Aríél Shárón 2001-es meglepetéssikere mögött is. Az izraeli diadalok egy új időszak kezdetét jelentették: Finkelstein Európa felé fordult. E célból együttműködik a maratoni futóra hasonlító George Birnbaummal. Ők ketten egy olyan csapatot alkotnak, amely később életre kelti Finkelstein maradandó örökségét – szörnyetegét.

Birnbaum egyike Arthur gyerekeinek. Elmondása szerint a repubikánusok titkos csillagát a 90-es évek közepén ismerte meg Washingtonban. „Minden, amit Arthur tett, azt a számokra alapozta, de senki nem tudott úgy olvasni a számokból, ahogyan ő”. Kívülről Finkelstein maga volt a rejtély, a stratéga, aki a jobboldaliaknak dolgozott. Birnbaum azonban hamarosan megismerte Arthurt, a magánembert is. Egy barátságos, szellemes, ragyogó, ám mégis egyszerű embert, aki rengeteg, a hatalom legbelső köreiből származó anekdotát ismert. Egy Queensből származó zsidó család sarját, aki a kóser szabályokkal viccelt. Akinek az ingzsebe mindig tele volt tömködve tollakkal és noteszekkel, hogy minden ösztönös megérzését azonnal feljegyezhesse.

A politika merev világában Arthur mindig lazán hagyta a nyakkendőjét és zokniban közlekedett az irodák között. Bármit megengedhetett magának, hisz ő volt a jobboldaliak jobb agyféltekéje. Egy munkatársának azt mesélte, hogy Reagan stábjának vezetője írásban köszönte meg neki, hogy ezúttal a cipőjét többnyire az Ovális Irodában tartotta. Szenvedélye a választási kampány, szerelme a két lánya és a férje volt. Arthur Finkelstein, aki a radikális republikánus meleggyűlölőket hivatalba segítette, maga is homoszexuális volt: Donald volt élete szerelme.

Kapitány és kormányzó

Amikor Finkelstein 1998-ban megkérdezte Birnbaumot, hogy szeretne-e a Likudnak dolgozni Izraelben, egy álom vált valóra. Annak ellenére is, hogy Netanjáhú újraválasztása később kudarcott vallott, ők ketten egy csapattá váltak. Finkelstein volt a kapitány, Birnbaum a kormányzó. Miközben Finkelstein New York és Izrael között ingázott, Birnbaum Izraelben élt, ahol Netanjáhú irodavezetőjévé avanzsált. 2006-ban Finkelsteinnal partnerségben megalapítja a GEB International nevű céget, amellyel megcélozták Kelet-Európát. Így segítették hatalomra Romániában Călin Popescu-Tăriceanu-t, Bulgáriában Szergej Sztaniscsevet.

2008-ban Magyarországon egy ember vissza akart térni a hatalomba. Orbán Viktornak hívják, akihez Finkelstein régi barátja, Bibi révén jut el. A Haaretz szerint Netanjáhú két kampányemberét Orbánhoz irányította. Az együttműködés 2008-ban kezdődött, emlékszik vissza Birnbaum, és még abban az évben megnyertek egy népszavazást, amellyel Orbán és a Fidesz sikeresen pozicionálta magát a 2010-es választásra.

Ha valaki művészként akarja megérteni Finkelsteint, akkor látnia kell, hogy Birnbaummal együtt Magyarországon egy igazi mesterművet hozott létre. Birnbaum állítása szerint hivatalosan a Fidesz-közeli Századvég Alapítvány kötött velük egyéves szerződést. A 2010-es választáson Finkelstein receptjének titka az volt, hogy az ellenfél gyengeségeire összpontosított, miközben a saját jelölteket kivonta a rivaldafényből. Az ellenfelet, a kormányzó szociáldemokratákat különféle támadásokkal rohanták le. Birnbaum mai napig csodálkozik azon, hogy ez mennyire könnyen ment: „2010-ben a szociáldemokratákat már a választás előtt lesöpörtük az asztalról.”

Az újabb ellenfeleket gyorsan megtalálták: Magyarország a pénzügyi válság áldozata volt, és csupán hitelfelvétellel volt megmenthető. Ez viszont a hitelezők – a Világbank, az EU és a Nemzetközi Valutaalap – megszorító intézkedéseihez vezet. Ezért az amerikaiak azt javasolták Orbánnak, hogy „a bürokratákat” és a külföldi „nagytőkét” jelölje meg ellenségként. Orbán kétharmaddal nyeri a választást. Ám miközben a választás elégedett győztese nekilátott az alkotmány átírásának, az Orbán belső köréhez tartozó két kampányguru gondban volt: hiányzott az ellenség.

Nem volt többé ellenzék

– meséli Birnbaum. A Jobbikot és a szociáldemokratákat megverték, a szétforgácsolódott csoportocskákkal nem volt mit kezdeni. „A hivatal betöltőjének történelmi többsége volt, ami Magyarországon eddig még nem fordult elő.” Ennek megtartásához „magas energiaszintre” volt szükség. A választói bázist nyomás alatt kell tartani. Okot kell adnod neki arra, hogy a következő választási napon is aktivizálja magát. Szükség volt valami erősre, valami olyasmire, mint ma a Trump-féle Építsd a falat! (Build the Wall!) szlogen.

A tökéletes ellenség

Finkelstein módszerének alapvetése, hogy minden sikeres kampányban szükség van egy ellenségre. „Arthur mindig azt mondta, hogy a szövetségesek annak idején nem a nácik ellen, hanem Hitler ellen, az amerikaiak pedig nem az Al-Kaida, hanem Oszáma bin Láden ellen harcoltak”. Csakhogy: ki lehetett ez az ellenség Magyarországon? Ki lehetett a tűzokádó sárkány, akit a nép segítségével Orbánnak le kellett győznie? Nos, Orbán egy alternatív, drámaibb történelmi narratívát akart felmutatni Magyarországnak. Ennek a kereteit Schmidt Mária történész, Orbán barátja teremtette meg, egy harcos nő, aki sok pénzt örökölt. Ő folyamatosan ártatlan áldozatként hivatkozik a Hitlerrel lepaktáló Magyarországra, amelyet ellenségek vesznek körül, de amely mindig kitartóan és bátran őrizte saját identitását. Számára Magyarország egy örök ostrom alatt álló nemzet, amelyet először az oszmánok, aztán a nácik, aztán a kommunisták próbáltak elveszejteni. Magyarország küldetése: a külső hatások kiküszöbölése és a kereszténység védelme.

Ehhez a háttérhez tette hozzá Finkelstein a maga ihletét. A kampányötlete annyira hatalmas és mefisztói, hogy egészen biztosan túléli önmagát. Ez lényegében arról szólt, hogy folytatni kellene a külföldi „nagytőke” történetet, amelyik összeesküdött a kis Magyarországgal szemben. Kellett azonban még egy drámai csavar: mi van, ha a nagytőke összeesküvésének függönye hirtelen felgördül és kilép egy figura, aki mindezt a kezében tartja? Valaki, aki nem csak ellenőrzi, hanem meg is testesíti a „nagytőkét”? Egy valóságos személy. Aki ráadásul Magyarországon született. Idegen, de mégis ismert. Ez az ember Soros György, mondja Finkelstein. És Birnbaum azonnal felismerte az ötlet zsenialitását:

Soros volt a tökéletes ellenség.

Ebben a pillanatban született meg Soros György, a szörnyeteg. Aki akkora hatalmas, a világ hálózatába bekötött multimilliárdos, hogy az egész nemzetnek Orbán háta mögött fel kell sorakoznia ahhoz, hogy le tudja győzni. Itt Magyarországon alkotják meg a gyűlölt figurát, akit hamarosan a világ minden táján felkapnak a politikusok.

Finkelstein javaslata ekkor még absztrakció. Politikai választási kampány egy nem politikus ellen. Egy ember ellen, aki még csak nem is Magyarországon él. Egy idős ember ellen, akit az egész országban mecénásként és segítőként ismernek. Aki támogatta a kommunistákkal szembeni ellenállást, aki később gyerekek iskolai étkeztetését finanszírozta, majd Budapesten megalapította Kelet-Európa egyik legjobb egyetemét. Nem beszélve arról, hogy Orbán is kapott pénzt Sorostól. Ellenzékben a Soros által vásárolt fénymásológépen sokszorosították a Századvég kritikus lapjait, Orbán egyike volt a Nyílt Társadalom Alapítványok 15000 ösztöndíjasának, és kizárólag Sorosnak köszönhető, hogy Oxfordban filozófiát hallgathatott. Tényleg semmi ok nem volt arra, hogy ellene forduljanak.

Egy eszköz a cél eléréséhez

Finkelstein és Birnbaum ezzel szemben valami teljesen mást látott Sorosban. Létezik Soros kritikájának egy igen hosszú története, amely 1992-ig nyúlik vissza, amikor Soros egyetlen éjszaka alatt egymilliárd dollárt keresett egy devizaügylet révén, ez az a pillanat, amikor a brit polgárok szegénységbe taszításának kétes hírnevét megszerezte. Hirtelen ismertté válását arra használta, hogy meglepően balliberális ötleteinek nagy nyilvánosságot biztosítson. Mindent támogatott, ami ellen a jobboldal fellépett: a klímavédelmet, az újraelosztást, a Clintonokat. 2003-ban ellenezte a második iraki háborút, George W. Bush-t a nácikhoz hasonlította és a demokraták egyik fő adományozójává vált. Így tette magát a republikánusok ellenségévé. 

Ez még nem volt minden. Finkelstein és Birnbaum szándékosan olyan országokban terjeszkedett, ahol a Nyílt Társadalom Alapítványok intenzíven próbálkoztak felépíteni a liberális helyi eliteket és a polgári jogi mozgalmakat: Ukrajna, Románia, Csehország, Macedónia, Albánia. Birnbaum, a csendes jobboldali elutasítja Sorost. Úgy gondolja, hogy Soros az a fajta „szocializmus, ami ezekre a régiókra káros hatással van”. Finkelstein azonban – mondja Birnbaum – a „teljesen racionálisat” látta: Soros, mint ellenfél csak egy eszköz a cél eléréséhez.

Egy ezekben a felmérésekben részt vevő forrás szerint telefonos közvélemény-kutatásokat végeztek annak érdekében, hogy megállapítsák, Soros valóban kellően ismert-e Magyarországon, és közben számos más potenciális ellenség nevét is tesztelték. Birnbaum ezt az értesülést nem erősítette meg. Már csak Orbánt kellett meggyőzni az ötletről. Birnbaum elismerte, hogy Finkelstein élvezte Orbán „óriási bizalmát”, bár a miniszterelnök szóvivői nem kívánták kommentálni ezt az értesülést.

Finkelsteinnél senki nem volt fontosabb Orbán politikája számára, és Finkelsteinnek sem volt soha Orbánnál jobb tanítványa 

– mesélte a svájci újságírónak egy egykori fideszes közvélemény-kutató.

Orbán számára a Soros-ellenes kampány mind külpolitikai, mind belpolitikai értelemben bölcs húzás volt. Külpolitikailag tetszett az orosz szomszédnak. Putyin tartott az úgynevezett színes forradalmaktól (arab tavasz, Ukrajna), ezért lépéseket tett Soros ellen. A közös ellenség összeköt. Belpolitikailag tökéletesen passzolt Schmidt Mária narratívájához, akinek meggyőződése volt, hogy a demokratáknak az ő revizionista meséjére vonatkozó kritikái mögött Soros áll. Ezt ő Saturday Night Live szatirikus műsorban látta – mesélte nemrég egy amerikai újságírónak. 2008-ban megjelent benne egy Sorost alakító színész, akit úgy mutattak be: Soros György, a Demokrata Párt tulajdonosa. És Soros ezt soha nem vitatta. Tehát az ügy innentől világos volt Schmidt számára.

Az első lövés

Az, hogy Finkelstein és Birnbaum Orbánnak dolgoztak, az mindig egy vitatott kérdés volt. Magyarországon Finkelstein szinte egy mitikus figura. Orbán azonban soha nem beszélt egyértelműen a szerepéről, a szóvivői pedig megtagadták a választ a rá vonatkozó kérdésekre. Birnbaum az első, aki erről a Magazin lapnak beszél. Mindazonáltal számos kérdést ő is megválaszolatlanul hagy. Nem akar visszaemlékezni az együttműködés részleteire, legyen szó akár a szlogenek, akár az alapötletek megalkotásáról, vagy arról, hogy milyen mértékben irányította magát a kampányt.

Ennek ellenére mindenki láthatta, mi történt Magyarországon, és hogy ezt világszerte milyen folyamatok követték. Valójában a kampánynak csak össze kellett hangolnia a Soros elleni érveket és intézkedéseket. Keletről és Nyugatról, jobbról és balról. Az újdonság csak annyi volt, hogy Sorosból választási kampány-ellenfelet kellett kreálni.

Az első lövés 2013. augusztus 14-én dördült el, majdnem kilenc hónappal a következő választás előtt. Az akkor kormányközeli (időközben megszűnt – szerk.) Heti Válasz cikkében a Soros által állítólag irányított civil szervezeteket támadják. Ekkor született meg az a kormány és a kormánypárti sajtó által terjesztett összeesküvés-elmélet is, amely szerint Soros Magyarországot támadja. Ezt követi később az Ökotárs Alapítvány elleni kormányzati támadás, amikor számítógépeket foglaltak le, és ideiglenesen befagyasztották a svájci-magyar civil alapok kifizetéseit. A hónapokig tartó hatósági nyomozás és vizsgálódás semmi törvénytelenséget nem tár fel, ám a veszélyesen összefonódó NGO-hálózat rémképét addigra sikeresen megkonstruálták.

Ebben az időszakban tetőzik Európában az úgynevezett menekültválság. És miközben Finkelstein már tervezi a menekültek elleni kampányt, Soros 2015 őszén közzétesz egy esszét, amelyben „közösségi tervet” javasol az EU-nak a menekültekkel járó kihívások kezelésének előmozdításáért. Azt mondja, az EU-nak „előreláthatóan évente egy millió menekültre kell felkészülnie a közeljövőben”. Ez olyan jól jön Orbánnak, mint egy falat kenyér.

Csak néhány nappal azután, hogy a kormánynak fel kellett adnia az Ökotárs elleni harcot, Orbán Viktor beszédet mond. Azt állítja, Soros György annak a nyugati gondolkodásnak a „képviselője”, amely „meggyengítette a nemzetállamokat”, amely menekültekkel akarja elárasztani Európát és Magyarországot. Itt jelenik meg első alkalommal Soros úgy, mint aki egy nagy összeesküvés részeként segítséget nyújt a bevándorlóknak. 2015 végétől a támadások egyre rövidebb időközönként jelentkeznek. Bármely szervezet, amely valaha támogatást kapott a Nyílt Társadalom Alapítványoktól, „Soros által ellenőrzött” szervezetté minősül. Végül a nem kormányzati szervezetek alkalmazottait külföldi finanszírozású „zsoldosok”-nak nevezik. Mindez a szenzációs „kinyilatkoztató” cikkek és a kormányzati tisztviselők hivatalos „reakcióinak” kifinomult pingpongjával történik. A kampány egyre zavartalanabbul halad a maga útján: Putyint lemásolva – aki Szentpéterváron bezáratott egy Soros által is finanszírozott egyetemet – 2017. februárjában elindulnak a CEU elleni támadások.

A gonosz megtestesítése

A Soros-ellenes kampány egyik csúcspontját 2017. júliusában éri el, amikor elárasztják az országot a Sorost ábrázoló, a Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!szlogennel ellátott plakátok. Közben a Stop Soros szlogent is folyamatosan ismétlik, fotómontázsok sora ábrázolja Sorost kéz a kézben állítólagos szövetségeseivel, akikkel éppen kerítést vág: Orbán menekültek ellen felhúzott drótkerítését. Orbán azt állítja, Soros maffiahálózatot tart fenn. 2017 őszén a kormány egy nemzeti konzultációt bonyolít. A kérdőíveket polgárok millióinak küldik ki, akik elmondhatják, hogy támogatják a Soros-tervben foglalt évi 1 millió afrikai és közel-keleti bevándorló Európába telepítését, vagy sem.

2016-ban mintegy 3,6 millió dollárt költöttek el a Nyílt Társadalom Alapítványok Magyarországon. A 2017-es Soros-ellenes kampány ennek több mint tízszeresébe, több mint 40 millió euróba került. Soros népszerűsége csökkent. Egy egész ország fordult ellene. Soros lett a gonosz megtestesítője.

Soros csapdába esett. „Minél inkább visszautasította volna a támadásokat, annál inkább alátámasztotta volna azt az állítást, miszerint beleavatkozik a politikába” – magyarázza Birnbaum. Az, hogy politikai ellenfélként lépjen fel Orbánnal szemben, az akkor 87 éves ember számára elképzelhetetlen volt. „Soros úr nem politikus” – tette világossá tanácsadója, Michael Vachon. Mindenesetre Sorost megmattolták. Benne találta meg Finkelstein az ideális ellenséget. Ő lett „Mr. Liberális”. Az összes ellentmondás megtestesítője, amelyek miatt a konzervatívok annyira gyűlölik a gazdaságilag sikeres baloldaliakat: a sikeres pénzügyi spekuláns, aki egyidejűleg az enyhébb kapitalizmus támogatója. A legjobb az egészben az, hogy ez a kampányellenfél sem a politikában, sem az országban egyáltalán nem volt jelen.

A tökéletes ellenfél az, akit újra és újra megütsz, de soha nem üt vissza. Annyira kézenfekvő volt. Ez volt minden termékek legegyszerűbbike. Csak be kellett csomagolni és eladni – magyarázza Birnbaum.

A „termék” annyira sikeres volt, hogy gyakorlatilag eladta magát és vándorolt körbe a világban. 2017-ben Olaszországban az emberek Soros által finanszírozott menekülhajókról fabuláltak. 2018-ban az Egyesült Államokban azt gyanították, hogy Soros áll a Mexikóból érkező „migránskaravánok” mögött. Olaszországban Matteo Salvini gyalázta ellenfeleit azzal, hogy Soros fizeti őket, az EP-ben Nigel Farage, Németországban pedig Stephan Brandner és Jörg Meuthen az AfD színeiben.

Kolumbiától Izraelig, Kenyától Ausztráliáig sorakoznak a Soros-ellenes érvek. Egy lengyel parlamenti képviselő „a világ legveszélyesebb emberének” nevezte Sorost. Putyin Helsinkiben, a Trumppal közösen tartott sajtótájékoztatón említette a nevét. Trump később azt állította, hogy a Legfelsőbb Bíróság élére szánt jelöltje, Brett Kavanaugh elleni demonstrációkat Soros szponzorálja. Magyarország hídfőként működik a Putyin és Trump közötti retorikai csapatmunkában. Ausztriában Soros neve egy választás kontextusában jelent meg, ahol a „Silberstein-ügy” volt terítéken. Később kiszivárgott, hogy többek között hamis Facebook-fiókokat használtak a kampányban, megemlítve Soros „tervét”. A kampánycsapatban részt vett Birnbaum és Finkelstein.

A gonosz zsidó visszatérése

Birnbaum tagadja azt a felvetést, hogy Magyarországon kívül máshol is menedzselt Soros-ellenes kampányokat. De talán erre nem is volt semmi szükség. Ő és Finkelstein Magyarországon az elmúlt idők jobboldali mozgalmainak leghatékonyabb ellenség-képét hozták létre – tökéletes anyag az internet számára. Egyrészt a jobboldali digitális média, mint például a Breitbart és a Russia Today felkapta a magyar kampányt, más nyelvekre is lefordították, és további érvekkel bástyázták körbe. Másrészt vannak olyan közösségi hálózatok, ahol a gonosz Soros mémként kel önálló életre. Ha ma jobboldali mozgalmak kampányt akarnak indítani, egyszerűen csak a rengeteg fellelhető Soros-anyagból kell válogatniuk. A Soros-ellenesség egy globális, szabadon hozzáférhető és remekül adaptálható nyílt forráskodú fegyver. Birnbaum ezt „a nacionalista mozgalom közös nevezőjének” nevezi. Nem véletlen, hogy Steve Bannon éppen a Soros elleni küzdelemre szólított, amikor az EU-s választási kampányába való belépését tervezte.

A cikk szerzője szerint ezen a ponton szót kell ejtenünk ennek a történetnek egy egyidejűleg fontos és furcsa aspektusáról: két zsidó politikai tanácsadó egy zsidót helyez egy antiszemita felhangú kampány célkeresztjébe. Amit Finkelstein és Birnbaum felépített, tökéletesen illeszkedik a nyugati történelem egyik legrégebbi antiszemita toposzához: a gonosz, pénzéhes zsidóéhoz, aki világuralomra tör. Még akkor is, ha Orbán kampányában soha nem használták a zsidó szót. Bárkivel, aki az interneten Sorosra rákeres, azonnal szembejön a klasszikus antiszemita motívum: Soros feje egy polip csápjain.

2017-ben a magyarországi zsidó közösség tiltakozásba kezdett, amelyhez az izraeli nagykövet is csatlakozott. Amikor Radnóti Zoltán, a jól ismert magyar rabbi megtudta, hogy a kampányt a zsidó közösség tagjai vezetik, nyilvánosan megdöbbent. A zsidó világ megosztott abban a kérdésben, hogy ez egy antiszemita kampány, vagy sem. A Rágalmazás-ellenes Liga (ADL) évek óta a zsidók elleni gyűlölet növekedését tapasztalja az interneten, az egyik tanulmányukban külön fejezetben foglalkoznak a Soros elleni uszítással. Birnbaumot, aki tartja a sabbatot és számos izraeli szerveződésben aktív, felháborítja ez a kérdés. Elmondása szerint a kampány egy „tisztán ideológiai” projekt volt. Soros mindent megtestesít, ami ellen Orbán harcol. „Amikor megterveztük a kampányt, egy másodpercre sem jutott eszünkbe, hogy Soros zsidó” – állítja, hozzátéve, hogy ő maga akkor nem is tudott erről. Elmondása szerint soha nem dolgozna antiszemitákkal. Sőt, az Orbánnal való együttműködés elején izraeli körökben érdeklődött is az iránt, hogyan áll Orbán a zsidókhoz, de semmi gyanúsat nem hallott. Ellenkezőleg, Orbán következetesen küzd az antiszemitizmus ellen. Elsőszülött lányának a Ráhel zsidó nevet adta. És különben is: „Nem támadhatok valakit azért, mert zsidó?”

Azt azért el kell mondani, hogy mindkét kampányember évtizedek óta ismeri Soros nevét, Finkelstein ráadásul az 1980-as években egy botrányba is belekeveredett, amikor az egyik jelölt választóinak antiszemita attitűdjeit vizsgálta és hasznosította az egyik kampány során. Ezúttal a következmények súlyosabbak. Ez a kampány megváltoztatta a világot. A szavak valósággá váltak.

Az Egyesült Államokban október végén Soros levélbombát kap Trump egyik támogatójától. Öt nappal később egy fegyveres ember megrohamozza a pittsburghi zsinagógát és megöl tizenegy embert, és a zsidó összeesküvés elleni harcban találja meg önmagát. Közösségi média oldalán a „Soros-karavánról” értekezik. Amikor ezekkel a tényekkel szembesítik, Birnbaum rezignáltan ennyit mond:

Visszatekintve talán őrültségnek tűnik, amit tettünk, de az akkori szemszögből nézve helyes volt.

Csak egy új áldozat 

Hat hónappal a berlini találkozó után Birnbaum Washingtonban, a Trump Hotel társalgójában tűnik fel, ahol barátja, Corey Lewandowski mutatja be Trumpról írt könyvét. Kellyanne Conway elnöki tanácsadó megszólal mellette: kaviár is lesz, unciája 100 dollár. Tánczene hallatszik, a pincérek majdnem mind sötétbőrűek, a vendégek majdnem mind fehérek. Birnbaum a zárt rendezvény résztvevőivel beszélget és Moscow Mule-t rendel.

Megváltozott volna a véleménye a Soros-kampányról? „Az antiszemitizmus valami örök és kitörölhetetlen. A kampányunk senkit nem tett antiszemitává, aki azelőtt nem volt az. Legfeljebb mutattunk nekik egy új áldozatot. Más nem történt. Semmit nem csinálnék másképp” – válaszolja.

Decemberben Michael Ignatieffnek be kellett jelentenie a CEU Bécsbe költözését. A Nyílt Társadalom Alapítvány áttette székhelyét Berlinbe. Orbán közben médiabirodalma további bővítésén dolgozik. Otthon és más országokban is. Nagy tervei vannak. Májusban európai választások lesznek. Magyarország világszerte példakép lehet a jobboldal számára. Orbán új rezsimet épített, magyarázza a Fidesz egyik bennfentese. Minden lépését előzetesen tesztelik. A politikusoknak már nem kell víziókat megfogalmazniuk, hanem azt kell felvázolniuk, ami a népet foglalkoztatja. Orbán ezt nevezi „illiberális államnak”.

Arthur Finkelstein 2017 augusztusában halt meg. Magyarország volt az utolsó projektje. 2011-ben, az egyik utolsó nyilvános beszédében azt mondta:

Meg akartam változtatni a világot. Ezt tettem. Rosszabbá tettem.

Forrás: Hannes Grassegger

https://kolozsvaros.com/2017/07/08/igen-demagog-vagyok-es-ott-rohadjon-meg-az-osszes-barom-ahol-van/ 

Nyolcadannyiba került a kazanyi vizes világbajnokságra épített ugrótorony, mint a budapesti – írja a Magyar Nemzet. Az oroszok a két évvel ezelőtti vb-re 92 millió rubelből, azaz 411 millió forintból oldották meg ezt a feladatot, míg ugyanez Budapesten mindent egybevéve 3,1 milliárd forintból valósult meg. 

Fotó: Nagy Attila Károly

A projektnek lehetnek olyan sajátosságai, amelyek miatt többe kerül a kivitelezés, de a nyolcszoros szorzó ettől függetlenül nagyon soknak tűnik. Különösen mert az oroszok sem a korrupciómentes állami beruházásokról híresek, az ellenzék szerint például a szocsi téli olimpia költségvetésének több mint a felét sikkasztották el. 

A budapesti vb-re épített ugrótorony madártávlatból

Fotó: Predrag Vuckovic / Red Bull Content Pool

A Batthyányi téri ugrótorony esetében a tervezés és az engedélyeztetés is drága volt (összesen közel 180 millió forint), nem beszélve a két részre bontott kivitelezéstől, melynek mind a két felét a West Hungária Bau Kft. nyerte. A WHB neve onnan lehet ismerős, hogy tulajdonosa, Paár Attila Tiborcz István üzleti környezetéhez tartozik, és hogy sikerrel szerepelt az elmúlt évek számos közbeszerzésén, többek között az MTK-stadiont és az új Nemzeti Lovardát is építette.

A Dunába épített talapzat költsége 1,9 milliárd forint volt, ezt a világbajnokság végével sem bontják el, az egymilliárdos lelátók és a medence viszont csak a verseny idején fognak állni. 

Nyitókép: a kazanyi vizes vb magas ugrótornya (fotó: kazan2015.com)