"...
Ha a miniszterek elnökének a gázszerelő szomszédja, aki egészen odáig, ameddig a szomszédja nem vergődött magas állami pozícióba, éppen csak meg tudott élni a vállalkozásából, majd hirtelen milliárdos szerződésekkel kezdi bombázni a kormány, ott korrupcióról beszélhetünk.

Ha a miniszterelnök lányának a férje szintén megtáltosodik és sorra nyeri a közpénzes megbízásokat, akkor is korrupcióról beszélhetünk.

A Saul fiának és alkotóinak természetesen a Mikor? Melyiket?blog is nagyon-nagyon gratulál!Korábban írtunk is már a filmről, előszörmég csak a lebegtetésekor, majd a megnézése után. Közben meg minden fórumon jöttek a különböző fanyalgások, hogy a Saul fia így nem jó, úgy nem jó – a díj megkapása után pedig még inkább. Igazából ugyanaz a pár sablonszöveg kering körbe-körbe, amiket nyilván csak álcának használnak az általános antiszemitizmusra, és hogy nem a Saul fiával van bajuk (látatlanban sem), hanem úgy en bloc a zsidókkal. Nem beszélve az ilyenkor szintén előkerülő Holokauszt-tagadásról, amiről már kifejtettük, hogy miért is a nácizmus biztos jele, és nem csupán egy eltérő történelmi vélemény. Ilyenekkel természetesen nem jó leállni, de ha az embert elragadja a megaszondhatnék, akkor valamivel csak elő kell állni. (Persze igen, olyanok is vannak, akik tudják magukról, hogy az ilyen nehéz filmeket nincs lelkierejük megnézni, de természetesen örülnek a közös magyar sikernek. Ez a bejegyzés nyilván nem róluk szól.)

Szóval most a Saul fián fanyalgó szövegekből jöjjön egy kis válogatás, illetve hogy az ilyeneket mivel lehet leszerelni:

1. „Én már láttam elég Holokauszt-filmet.”
- Pontosan hányat, és mi volt a címük?
- Miért gondolod, hogy a Saul fia egy Holokauszt-film? Szerinted nem szól másról, csak a Holokausztról? Emberi konfliktusról meg ilyenekről hallottál már?

2. "Már annyian hájpolják, hogy csakazértse állok be a sorba."
- Szóval te csak olyan filmeket nézel, ami mások szerint kifejezetten szar? Tök hihető, tényleg.

3. Ugyanez pepitában: „Már annyira nyomják, hogy lassan kötelező lesz megnézni.”
- Ne aggódj, nem lesz kötelező, még neked se. De miért is kell büszkének lenned magadra attól, hogy valamiről lemaradsz? Nem arra kéne büszkének lenned, ha valami olyat tudsz, amit más nem - és nem ennek az ellenkezőjére?

4. "Már megint a zsidókról szól valami, bezzeg a magyar tragédiákról sosem készül film."
- Ha szerinted az ország egytizedének nagyipari kiirtása nem elég magyar tragédia, akkor mégis mi?
- Mi gátol téged, vagy bárkit abban, hogy arról a - szerinted is magyar - tragédiáról készíts filmet, amelyikről akarsz?
- Szóval neked a magyar zsidók nem eléggé magyarok? Remélem, a magyar Nobel-díjakat és az olimpiai aranyérmeket is ugyanilyen szelektíven számolod.

5. „Készült már elég Holokauszt-film."
- Mint például? (Oké, a Schindler listája az egy. És még?)
- Miért, te tudsz valamilyen kvótáról, hogy mennyinek szabad? Vagy te akarod megmondani?
- Ugye a limonádé romantikus vígjátékok esetében is mindig ennyire tiltakozol?

6. „Nincs ebben semmi extra: ha egy film a Holokausztról szól, az mindig nyer."
- Tudsz is mondani párat? [Műveltségi kérdésekkel könnyen népszerűtlenek lehetünk, ismert okokból.]
- Akkor mivel magyarázod, hogy nem minden filmes csak Holokauszt-témájú filmeket készít, sőt vannak olyan filmek is, amiknek abszolút semmi közük a Holokauszthoz, mégis kapnak díjat?
- Akkor mivel magyarázod, hogy holokausztos témájú film, ha került is olykor a legjobb filmes Oscar-jelöltek közé, csak egyszer nyerte meg?
- Akkor mivel magyarázod, hogy idén a külföldi filmek kategóriájában a német film, ami szintén a Holokausztról szól (fogjuk rá), még a jelölésig sem jutott?
- Akkor mivel magyarázod, hogy a legjobb külföldi filmek között most nyert először Holokauszt-témájú film? [Ami persze nem igaz, de tekintve, hogy az ilyenek semmit nem tudnak se az Oscarról, se a Holokausztról, meg úgy általában semmiről, bármit simán be lehet nekik kamuzni. Csak egyet ne kezdjünk el: felhomályosító kiselőadást a tényekről, akár történelmi, akár filmes témában. Teljesen fölösleges és haszontalan.]

7. „Az Oscar semmi, azt csak az amerikai zsidók osztogatják egymás között.”
- Miért az Oscart kik szokták odaítélni? És közöttük mennyi a zsidó? És hány zsidó kapott már Oscart? Tudsz mondani párat?
- Ne aggódj, ezt a Nobelekről is el szokták mondani, aztán máskor mégis dagad a melled azoktól is.
- Szóval a Kossuth-díj esetében, amit magyarok adnak magyaroknak, szerinted ott se számít a letett teljesítmény, csak a származás? Vagy hogy is van ez? Ami szerinted itthon oké, az odaát nem? [Ez is nyilván ferdítés, de legalább elég zavart okoz a mátrixban.]

8. "A Saul fia egy zsidó szemét."
Ilyenekkel kultúrember szóba sem áll. Ha ilyet látsz, gyorsan fordulj meg az ellenkező irányba. Kivéve, ha te tudsz nagyobbat ütni, de akkor sem beszélgetünk sokat, hanem csak gyorsan és hatékonyan lerendezzük. Sok sikert hozzá!

ORBÁN VIKTOR MINISZTERELNÖKNEK eddig minden megszólalásomban, jegyzetemben megadtam a KÖTELEZŐ tiszteletet, mint EMBERNEK és a hivatalának is. Mától, ez, változni fog! Nem érdemled meg ifjú Barátom azt a tiszteletet, ami egy miniszterelnöknek kijárna. Figyelem a tevékenységedet, a megszólalásaidat és csak háborogni tudok. Olyan arcátlanul nem mondasz igazat, – magyarul szólva HAZUDSZ, – hogy ezt már szó nélkül hagyni nem lehet. Ezért aztán szóvá is teszem. Nem szedem sorra a dolgaidat, csak csapkodok, mint ahogy a sors csapkod minket is az általad vezetett politikai párt, és szövetségeseidnek köszönhetően…

A KOMMUNISTÁK HAZUDNAK – mondod! Nos, akkor nézzük, hogy Te, kiket tartasz kommunistáknak? Nyilván azt az ellenzéket, amelynek baloldalon dobog a szíve, és meg meri mondani azt, hogy szétlopjátok, szétcincáljátok ezt a szerencsétlen országot. Szabad rablás folyik itt, és a Barátaid, Párttársaid, Rokonaid zsebeit tömöd folyamatosan. Ma már szinte ismeretlen fogalom a GARANCIA, inkább azt mondják, hogy ez amolyan KARANCSIÁLIS, ami biztosan bejön, ha ezt vásárolja… Közvetlen környezetedben úgy nőnek a milliárdosok, mint bolondgomba eső után az erdőben. Értenek ezek mindenhez, a disznóhizlalástól az útépítésig, – még gázt is szerelnek – és akár piramist is építenének tiszteletedre – KÖZPÉNZBŐL – amiből csurran, cseppen nekik is jócskán! Hazudnak a KOMMUNISTÁK, mert nem támogatják azokat az eszement ötleteidet, amin a fél világ röhög, mi pedig szívjuk, mint a torkos borz… Lopnak, csalnak, hazudnak – HIRDETED…

Tudod, abban az átkos rendszerben, amikor Te is feltűntél a politika színpadán, egy egészen másik világban éltünk viszonylag boldogan, szabadon, és gondtalanul. Azok a mocskos KOMMUNISTÁK, az egykori MSZMP tagjai, melynek jó néhány vezetőjét ma is ott látjuk a környezetedben dörzsölgették a tenyerüket, de olyan nagy reflektorfényben nem voltak, mint most! Nem dőzsölhettek a dolgozók, a polgárok pénzéből. Éltek, nem rosszul, nem panaszkodhattak, mert a jóléthez mindenük meg volt. Ha jól emlékszem, Édesapád is az MSZMP egyik kiskirálya, PÁRTTITKÁR volt, Édesanyád pedig a területileg illetéke MSZMP PÁRTBIZOTTSÁG tagjaként aprította a kiflit a tejbe, vajba. NEM SZŰKÖLKÖDHETTETEK! Te is tanulhattál INGYEN, mi pedig DOLGOZTUNK azért, hogy belőled, a tanulatlan kis senkiből EMBERT faragjanak ott a tanintézetekben. Te is dörzsölődtél az MSZMP-hez, emlékeim szerint az annyira utált KISZ-ben is volt titkári tisztséged! Jól elnyomott Téged az a rendszer, mert tanulhattál, állást kaptál, lakást, és egy biztos jövőt!… Harcos fiatal voltál, aki már akkor tudta, hogy az ORSZÁG vagyonának lenyúlásához be kell jutni a PARLAMENTBE… Meg is tettél ezért mindent. Gázoltál át mindenen és mindenkin! Ezt a tulajdonságodat most is megtartottad.. Aki ellenáll, annak pusztulnia kell… Meg is teszel mindent ennek érdekében. A hatalmadat használod fel a szemmel láthatóan KONCEPCIÓS és hamisan állított KORRUPCIÓS perekhez. Aztán ha elbukik az egész, akkor .. Nem részletezem, mindenki tudja.

Vagyontalan, kis senki voltál. Egy szakadt farmerban tetted le a Parlamentben a képviselői esküt, ma pedig Te és Családod a MILLIÁRDOSOK táborához tartoztok. Konkrét munkát akkor végeztél, amikor harminc percig, a híradónak mutatva – KORDONT BONTOTTÁL! Honnét ez a nagy vagyon? Miből? Lakás Párisban, Londonban és Svájcban. Egy kis birodalom Erdélyben, ahogy halljuk. Felcsútból lassan KIHALT KISVÁROS lesz a néma stadionnal, mert ott igazi foci soha nem lesz, a halas, csónakázó tóval, kaszinóval, kisvasúttal, és repülő térrel. Eszement ötletet megvalósítani az ország pénzéből – nem semmi! Közben Felcsúton éhen halt egy ember, mert nem kapott egy falat kenyeret sem Tőled, vagy azoktól, akik eddig a fizikai erejéből gazdagodtak…. A családtagok lophatnak trágyát, egy fél erdőt, akármit, velük büntetőeljárást senki nem kezdeményez, vagy ha mégis, akkor annak – annyi, meg egy bambi…

Utálod a Fővárost. Eddig is megtettél mindent azért, hogy a működését ellehetetlenítsed. Demszky idejében gátoltad a METRÓ építését, a fejlesztést, most is a KÖZLEKEDÉSSEL szórakozol, bár TARLÓS is a csapatodba tartozik. Neked, a Pesti ember szálka a szemedben, mert van bennünk spiritusz, és ha kell, akkor úgy leszavazunk, mint a pinty, vagy kimegyünk az utcára és ki merjük mondani azt, amit gondolunk Rólad, és az eszement szövetségesedről a KDNP- bonyolult agyú politikusairól. Ugrálsz, és táncolsz előre, hátra, figyelve, hogyan reagálnak az emberek! Most még csend van, de elhiheted, ez nem lesz így sokáig! Nyomatod a lóvét 50 milliárdot egy PÁRTNAK, a HATÁRON kívül csak azért, hogy Rád szavazzanak. Küldöd a pénzt zsák számra azért, hogy a VOKSOKKAL – még a halottakkal is TÉGED támogassanak! Fizeted a nyugdíjakat – nem is keveset máshova, miközben a hazaiak nem kapnak elég gyógyszert, élelmiszert. A Haveroknak kedvezel, másokat elásol.

Kik is jártak jól a 15% SZJA – val, a disznóhús ÁFA csökkentésével? Hát Te, és a HAVERJAID! Mert mi, a kisemberek továbbra sem kapjuk olcsóbban a maradék töpörtyűt, a felvágottat, vagy a körmöt….

Ha el kellene számolnod Neked és Családod minden tagjának a vagyonról, ami csak úgy HOZZÁTOK RAGADT igazi munka nélkül, vajon milyen eredményt is kapnánk, ha az a vizsgálat IGAZSÁGOS és TÖRVÉNYES lenne? Tudod, az emberek beszélnek két vásárlás között, ahogy a CBA –ban veszik el Tőlük a forintokat, és ahol minden sokkal drágább, mint a TESCÓBAN, vagy más diszkont áruházban. Már a mosakodás és tisztálkodás is gázos ebben az országban, mert Te és haverjaid 6% ÁFÁT nyomtatok még erre is. Mocskos magyar – mondják joggal külföldön, és ezt NEKED köszönhetjük!….

nekik. Véded őket egytől – egyig mert tudod, ha ők buknak, akkor visznek magukkal, és akkor vége a karrierednek, a jólétnek a kiskirálykodásnak egy eszement birodalomban, ahol addig néznek Rád fel, amíg lehet, mert utána azok fognak megtaposni, eláztatni, elátkozni! Ellopták a legszegényebbek milliárdjait, de Neked ilyen ember kell, a TANÁCSADÓD, akit egyszer már megmentettél a börtöntől, és most, folyamatosan azt teszed. Másokat rongyos néhány millióért előzetesben tartanak, mint valami ócska gyilkost, a haverok pedig élnek, mint Marci hevesen, és röhögnek az ország képébe.. Te is velük nevetsz, mert mást nem tehetsz! Tudod Te nagyon jól, hogy azok a pénzek hova, kikhez kerültek! Közös ez a bűn, ami összetart még velük egy darabig, de aztán…

VIKTOR! Csak javasolni tudom, hogy Te, ne HAZUGOZZ le másokat. Ne mondd, hogy tolvaj, hogy gazember.! Te vagy ennek az országnak a vezetője, Te is követtél el bűnöket, amiket most még nem mondanak a szemedbe. A Te bűnöd sokkal nagyobb, mint azoké, akik egykoron azért dolgoztak, hogy Te tanulhass, hogy szüleid politizálhassanak Veled együtt! Ti loptátok szét ezt az országot módszeresen.. Ti, tényleg jobban éltek, mint 8 éve! Egyre jobban éltek, míg a többség belerokkan, és elpusztul, mert halálra vagyunk ítélve ÁLTALATOK!….

Csak remélni merem, hogy ezt a jegyzetet nagyon sokan olvassák majd. Merem remélni, ha nem is szólnak hozzá, legalább egyetértésük jeléül megosszák, hogy minél több olyan emberhez eljuthasson, akiket a FIDESZ és szövetségesei megaláztak, sárba nyomtak, az árokba löktek!…. CSOK a haveroknak, a vállalkozóidnak és azoknak, akiket ÁTVERTÉL még ezzel is…!

Budapest, 2016. január 15.
Villás Lajos.

Tételezzük fel, hogy én egy igen jó dolgozó vagyok, ezért a léggömbhámozó Bt. ahol dolgozom, azt mondja, ad nekem 300.000 Ft fizetést.
Jó sok pénz ez, örülök is neki!
Aztán jön az állam, és azt mondja a Bt. -nek:...
Gratulálok a bevételedhez, és amiért ezt a pénzt a dolgozónak adod,
itt ez a pici lista arról,
hogy mit kérek tőled:
Nyugdíjjárulék (18%) 54 000 Ft
Egészségbiztosítási járulék 33 000 Ft
Egészségügyi hozzájárulás 1 950 Ft/fő Munkaadói járulék (3%) 9 000 Ft
Szakképzési hozzájárulás (1,5%) 4 500 Ft
Így aztán mire a munkáltató levegőt vesz, máris kifizetett az államnak
102 450 Ft-ot,
a fizetésünk tehát rögtön 402 450 Ft-jába került, úgy is vehetjük,
hogy 400.000 Ft a bruttó fizetésünk, hiszen ennyibe kerülünk a cégnek.

„Mi, magyarok 2010-ben úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntéseket hozunk” – kaptunk kézhez egy levelet mindannyian a napokban. Mi, magyarok, legalábbis a szerkesztőségben nem emlékszünk ilyen döntésre. Ettől függetlenül persze örülünk, ha volt ilyen döntés. Annál kevésbé örülünk annak, hogy az elmúlt öt évből számtalan olyan ügyet tudunk felidézni, melyet nem beszéltünk meg a döntés előtt. Ezekből most mindössze tízet idézünk fel:ötöt korábbi cikkünkben már tárgyaltunk, további ötöt pedig itt mutatunk be. Csupa olyan kérdésről lesz szó, amikkel legalább érintőlegesen foglalkoztunk már korábban is. 

Mielőtt azonban felvetnénk a témákat, emlékeztetünk mindenkit, hogy normális esetben megbeszélésen nem azt értjük, hogy valaki feltesz bizonyos kérdéseket, amelyekre mások néhány megadott válasz közül kiválaszthatják a hozzájuk legközelebb állót. Megbeszélés az, amikor bárki elmondhatja a témáról a véleményét, új szempontokat, összefüggéseket vethet fel, elmondhatja, miért nem ért egyet a különböző véleményekkel stb. Különösen fontos ilyenkor, hogy a közvélemény megismerhesse a témával kapcsolatos kutatások eredményeit, a szakemberek véleményeit, és akár kérdéseket is feltehessen a hozzáértőknek.

6. Tesis a világ

Mi, magyarok nem csak azt nem beszéltük meg, hogy milyen nyelvet tanuljanak a gyerekeink az iskolában, de azt sem, hogy általában milyen tantárgyakat tanuljon a gyerek, és miből mennyit. Pedig lenne miről beszélni.

Abban például biztosan egyetértenénk, hogy jó lenne, ha a gyerekek egészségesebben élnének, többet mozognának. Arról azonban már érdemes lenne elvitatkozni, hogy ennek valóban az-e a legjobb módja, hogy a gyerekek számára minden napra beiktatunk egy testnevelésórát –miközben azt nincs hol megtartani.

Szép is lenne...
(Forrás: Wikimedia Commons)

Nem csak az lenne jó, ha a gyerekek többet mozognának, hanem az is, ha több időt töltenének olvasással. Érdemes lett volna beszélnünk arról, hogy mit adjunk-e a kezükbe – és hogy ha azt szeretnénk, hogy ismerjék klasszikusainkat, akkor célszerűbb-e ezeket már az általános iskolában elolvastatni velük, vagy jobb-e ezt úgy elérni, hogy előbb megszerettetjük velük az olvasást, és aztán kivárjuk, míg maguktól is érdeklődéssel veszik le őket a polcokról.

De ha már a gyerek nem mozog és nem olvas, hanem egész nap csak a számítógép előtt ül: nem beszéltük meg azt sem, hogy jó ötletnek tartjuk-e, hogy az informatikaórák száma jelentősen csökken, és hogy a hatodikos gyerekeknek négy órájuk van arra, hogy megismerkedjenek a számítástechnika fő alkalmazási területeivel, a számítógép fő részeivel, az operációs rendszerekkel, a fájlrendszerekkel, a hálózatokkal és a vírusvédelemmel – miközben Angliában már azt tervezik, hogy a gyerekek öt éves koruktól programozást fognak tanulni.

7. Könnyes szemmel arra gondolok, hogy nehogy lemaradjál

Mi, magyarok, sokszor panaszkodunk amiatt, hogy különbözőek vagyunk. Vannak olyanok, akikről gyakran elhangzik, hogy nem képesek követni a többiek normáit, „nem képesek beilleszkedni”. A közös normák kialakításának legjobb terepe az iskola: a közoktatásban kerülünk először olyan, helyzetbe, hogy nem csak a családunkból hozott, hanem azoktól jelentősen eltérő mintákkal is találkozunk. Ezért tartják szerte a világban fontosnak, hogy az eltérő társadalmi hátterű gyerekeket együtt oktassák: ezt nevezik integrációnak, azaz beillesztésnek.

Az új köznevelési törvény nem támogatja az integrációt, ellenben felzárkóztató és tehetséggondozó programokról és intézményekről beszél. Maga a felzárkóztatás és a tehetséggondozás fontos dolog, de nem lenne szabad a gyerekek elkülönítésével összekapcsolni – már csak azért sem, mert a tehetséges gyereknek is meg kell tanulnia, hogyan kell együttműködnie kevésbé tehetséges társaival. Másfelől a tehetséget nehéz attól a tudástól elkülönítve mérni, amit a gyerek a családból hoz. Éppen ezért elkerülhetetlen, hogy a tehetséges gyerekek közé eleve azokat sorolják, akiknek jó a családi hátterük, míg a hátrányos helyzetűek a lemaradók, felzárkóztatandóak közé kerülnek. Éppen ezért a tehetség alapján való elkülönítés eredménye gyakran a társadalmi helyzeten alapuló, illetve etnikai elkülönítés, azaz a szegregáció.

Persze az integrált oktatás is számos konfliktushelyzetet teremt, gyakran igen súlyosakat is. Mi, magyarok, megbeszélhettük volna, hogy inkább ezeket a konfliktushelyzeteket szeretnénk-e megoldani (akár a gyerekek szüleinek bevonásával), vagy az oktatási rendszerrel tovább növelni a szakadékot csoportjaink között, felvállalva azt, hogy honfitársaink nagy része ne is ismerkedhessen meg azzal a viselkedési mintával, melyet elvárnánk tőlük, és esélyük se legyen olyan képesítést szerezni, melynek köszönhetően elhelyezkedhetnek a munkaerőpiacon.

Mi lesz így velük, mi lesz így belőlük?
(Forrás: Wikimedia Commons / Marc Swenker / CC BY-SA 3.0)

8. Ez nem lopás, ez szorgalom

Az utóbbi öt év folyamán számos plágiumügy okozott botrányt. Bár a lopás nyilvánosságra kerülése után Schmitt Pálnak a köztársasági elnöki székét elvesztette, Semjén Zsolt gyakorlatilag következmények nélkül megúszta, hogy doktori értekezése jelentős részben jelöletlen, gyakorlatilag szó szerinti átvétele. Időközben Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban is felmerült a plágiumvád, igaz, ezt soha nem sikerült meggyőzően bizonyítani. Bár Magyarországon több politikusról is kiderült, hogy csalással szerezte diplomáját vagy tudományos fokozatát, egy esetben sem akadt senki, aki önként lemondott volna tisztességtelenül szerzett címéről. Románia ebben is Magyarország előtt jár.

Infografika Schmitt plágiumáról. A színes csíkok a különböző forrásokat jelölik, a szürke Schmitt saját szövege (vagy feltáratlan plágium)
(Forrás: Wikimedia Commons / Swa-Lu)

Bár elsősorban politikusok plágiumügyei (és plágiumügyei) kavarnak nagy viharokat, ezek nyilvánvalóan csak a jéghegy csúcsát jelentik. A plágiummal vádolt politikusok nem az ország vezetőiként csaltak, amikor a lopásokat elkövették, még csak jóval kisebb befolyással rendelkezhettek, ha rendelkeztek egyáltalán. Ennek ellenére a csalásokat nem egyedül, hanem oktatóik és bírálóik tudtával (ha nem közreműködésével) követték el. Nem alaptalan azt feltételezni, hogy a teljes oktatási-tudományos rendszer korrupt: jellemző, hogy nem csupán a fideszes Pokorni Zoltán szerint nem probléma, hogy Semjén Zsolt dolgozata 40%-ban jelöletlen idézetekből áll, az MSZP-s Hiller Istvánszerint is elég, ha önálló gondolatokat is tartalmaz a dolgozat – az pedig, hogy a szövegnek csaknem fele lopott, szerinte „nem komoly ügy”.

Mindezek az ügyek szükségessé tették volna, hogy elgondolkozzunk: hogyan akadályozzuk meg, hogy tömegesen jussanak emberek csalással, diplomához, illetve doktori fokozathoz. Számtalan esetben kiderült, hogy nincs mód arra, hogy a fokozat megszerzése után lebukó csalókat megfoszthassák bizonyítványuktól, fokozatuktól. Egyetlen esetben sem vontak felelősségre bírálót azért, mert átengedett egy nyilvánvalóan színvonaltalan dolgozatot.

Mi, magyarok, nem beszéltük meg egymással, hogy mit kezdjünk ezzel a helyzettel. Mint ahogy csöndben maradunk akkor is, ha valaki sorban jelentet meg olyan műveket, melyeknek jelentős részét forrásmegjelölés nélküli, szó szerinti, illetve minimális mértékben módosított szövegek teszik ki.

9. Jól gondold át a taktikát, a praktikát...

2014. április elsejével a kormány létrehozta a Magyar Nyelvstratégiai Intézetet. A kormány előtte senkivel nem egyeztetett, többek között a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetével sem, holott az újonnan létrehozott és az évtizedek óta működő intézet feladatai nem kis részben fedik egymást. A Magyar Tudományos Akadémia I. (Nyelv- és Irodalomtudományok) Osztálya utólag ki is fejezte a döntéssel kapcsolatban egyet nem értését.

A Magyar Nyelvstratégiai Intézet egy éves működése alatt még egy egyszerű honlapot sem volt képes elkészíteni. egyetlen, komolynak nehezen nevezhető konferenciát rendezett, semmilyen más konkrét tevékenységéről nem lehet tudni. Az egyetlen dolog, aminek örülhetünk, hogy eddig semmilyen kárt nem okoztak, természetesen a működési költségük eltapsolásán kívül. Ezt egyébként idén 50 millió forinttal megemelték, 183 millió forintból gazdálkodnak. Hogy mi, magyarok mit gondolunk minderről, az a kormány oldalát nem különösebben furdalja.

A Magyar Nyelvstratégiai Intézet épülete
(Forrás: Wikimedia Commons)

+1. És hát ez nem helyesírás, hanem a sírás helye!

Míg a kormány mellőzi a Magyar Tudományos Akadémiát, amikor szakmai kérdésekben érdemes lenne a véleményét kikérnie, addig az MTA sem kérdez meg minket, magyarokat, hogy mi a véleményünk azokról a kérdésekről, melyekről neki van joga döntenie.

Először 2008-ban jelentették be, hogy jön az új szabályzat. A Magyar Nyelvi Bizottság 2007-es beszámolója (nem kell megijedni a biztonsági figyelmeztetésektől: veszélyről szó sincs, csupán a rendszergazda nem végzi a munkáját) még azt ígérte, hogy

Az I. Osztály támogatja a munkát, és kívánatosnak tartja a minél szélesebb körű szakmai konszenzus megteremtését a módosításokkal kapcsolatban. Ennek érdekében javasolja a Nyelvtudományi Intézet további bevonását is a folyó munkálatokba.

[...]

Az eddig már megvitatott fejezetek végleges formába öntése után az így elkészült anyagot szakmai és társadalmi vitára bocsátjuk. Véleményeztetjük a témában illetékes akadémiai intézeti egységekkel, egyetemi és főiskolai tanszékekkel, középiskolai tanári szervezetekkel, tipográfiai, kiadói szakértőkkel. Akadémiai vitanapot tartunk egyes, függőben levő, széleskörű szakmai kérdésekről. A vita tanulságait, a beérkezett véleményeket folyamatosan felhasználjuk a 12. kiadás véglegesítésében.

Az MTA-n belüli Nyelvtudományi Intézet valóban véleményt nyilváníthatott, és számos kritikával illette a tervezetet. A legfőbb kritika arra vonatkozott, hogy új szabályzatot csak akkor érdemes kihozni, ha azradikálisan különbözik a jelenlegi szabályzattól. Ez nem azt jelentené, hogy mindent másképp kellene írni, csupán azt, hogy a jelenlegi bonyolult, elavult – vagy mindig is hibás, nyelvészek számára sem értelmezhető – terminológiát használó, az egyszerű nyelvhasználók által nehezen érthető szabályokat közérthetően kell megfogalmazni, és egyszerű teszteket adni a nyelvhasználó kezébe, melyek alapján maga is könnyen eldöntheti, mit hogyan érdemes írni. Elsősorban abban kell segíteni a nyelvhasználót, hogy mondanivalóját érthetően és egyértelműen fejezze ki, ezért a szabályoknak nem azt kell megadniuk, hogy mit hogyan kell írni, hanem hogy milyen kommunikációs szándékot hogyan tudnak kifejezni. Javasolták, hogy az új szabályzat legyen három szintű, azaz az iskolai szabályzat csak a legalapvetőbb szabályokat tartalmazza; az általános szabályzat a mindennapi nyelvhasználó igényeit szolgálja; a szakmai szabályzat pedig a szerkesztőségek, kiadók, nyomdák igényeit szolgálja ki – ebbe már egészen specifikus szabályok is kerülhetnek. Korabeli sajtóértesülések szerint Kenesei István a Nyelvtudományi Intézet igazgatója a Magyar Nyelvi Bizottság előtt is ismertette állásfoglalását, mely elutasító volt.

A szélesebb nyilvánosságnak azonban nemhogy a véleményét nem kérték ki, de még a Nyelvtudományi Intézet igazgatója sem volt hajlandó nyilvánosságra hozni, hogy mit is mondott a Magyar Nyelvi Bizottság előtt. Mi több, az eredetileg az interneten publikált, mindenki számára elérhető tervezetet is eltüntették. A kritika és a negatív sajtóvisszhangkövetkeztében a bizottság visszavonult, és néhány évig nem erőltette tovább az új szabályzat kiadását.

2013-ban azonban tudomásunkra jutott, hogy ismét az új szabályzat kihozatalát fontolgatják. Értesüléseink szerint bizonyos korábban tervezett változtatásokat elvetettek (köztük például azt, hogy a dunakeszi írásmód mellett a dunakeszii is helyes legyen, holott ez például támogatható változás volt), és újak jelentek meg. Azt az átfogó reformot azonban, melyet a szakmai elvárt volna, nem hajtották végre. Ezeket már senkivel nem vitatták meg: nemhogy a széles nyilvánossággal, a szakmai körökkel (pedagógusokkal, sajtómunkásokkal, könyvkiadókkal), de még az MTA alá tartozó másik szervezettel, a nyelvi kérdésekkel foglalkozó kutatóintézettel sem.

A nagyságos akadémia – nem fog hozzánk leereszkedni
(Forrás: Wikimedia Commons / Dezidor / CC BY 3.0)

A változó és új szabályokról szóló cikkeinkben foglaltakat azóta sem cáfolták. Bár május végén az MTA hivatalosan is bejelentette, hogy szeptemberben megjelenik az új szabályzat, a mai napig nem tett közzé hivatalos tájékoztatást arról, hogy mi is fog változni. Az MTA tehát velünk, magyarokkal nemhogy nem kezdeményez párbeszédet arról, hogy milyen helyesírást szeretnénk, de még meghozott döntéseiről sem ad tájékoztatást.

„Mi, magyarok 2010-ben úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntéseket hozunk” – kaptunk kézhez egy levelet mindannyian a napokban. Mi, magyarok, legalábbis a szerkesztőségben nem emlékszünk ilyen döntésre. Ettől függetlenül persze örülünk, ha volt ilyen döntés. Annál kevésbé örülünk annak, hogy az elmúlt öt évből számtalan olyan ügyet tudunk felidézni, melyet nem beszéltünk meg a döntés előtt. Ezekből most mindössze tízet idézünk fel: ötöt ebben a cikkünkben, további ötöt pedig egy később megjelenőben. Csupa olyan kérdésről lesz szó, amikkel legalább érintőlegesen foglalkoztunk már korábban is.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

1. Jaj de szépen játszotta a Liszt-rapszódiát...

2010 előtt nem merült fel komolyan, hogy az ország legfontosabb repülőterét átnevezzék. Márciusban aztán a kormány úgy döntött, hogy Liszt Ferencről nevezik el a légikikötőt. Arról, hogy szükséges-e a reptér átnevezése, és ha igen, akkor kiről vagy miről nevezzük meg, nem kérdeztek meg minket, magyarokat.

Kénytelenek voltak azonban megkérdezni a Földrajzinév-bizottságot, mely támogatta a javaslatot. Csupán a számukra is kötelező jogszabály értelmében hívták fel a figyelmet arra, hogy a történelmi hagyományok miatt a Ferihegy védett név, ezért az elnevezésben meg kell őrizni. A kormány erre úgy reagált, hogy a Földrajzinév-bizottság valamennyi tagját visszahívták, sőt a Vidékfejlesztési Minisztérium által delegált két tag állását is elvesztette. A kormány a Földrajzinév-bizottságot újjáalakította, de a jelentős ügyekbe már nem szólhatnak bele. Arról, hogy jónak tartjuk-e, hogy egyesek szakmai meggyőződésüket miatt állásukat veszthessék, illetve hogy a szakembereket éppen a legfontosabb döntésekből zárjuk-e ki, minket, magyarokat senki sem kérdezett meg.

A nevek is nemzeti nörökségünk részét képezik
(Forrás: Wikimedia Commons / Raimond Spekking / CC BY-SA 4.0)

Hasonló eset játszódott le a közelmúltban is a szegedi Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium átnevezésével kapcsolatban. Itt az érintetteket nemhogy nem kérdezték meg, de heves tiltakozásukat is figyelmen kívül hagyták. A spontán kibontakozó értelmiségi vita során pedig az a történész is visszakozott, aki kezdetben kiállt a kormányzati szándék mellett. A kormány minden ellenkező vélemény ellenére az átnevezést végrehajtotta.

2. Где эта улица, где этот дом?

Az átnevezésekben nem csupán a kormány önkényeskedik, de az önkormányzatok is. Köztük is élen jár a budapesti önkormányzat, illetve a kerületek. Közterületeket átnevezni szinte már divattá vált – az utóbbi öt évben a közterületek átnevezésének mértéke a rendszerváltáskorira emlékeztet (akkor valóban indokolt volt jó néhány vállalhatatlan név eltörlése). Ki tudná felidézni, mikor kérték ki utoljára akár az érintett közterület lakóinak véleményét – a nagyobb közösségről nem is szólva? (Ez esetben viszont az MTA-ra hárították a véleményezés feladatát – ennek az akadémia akkor elnöke sem örült, ráadásul az eredményt a szakmai körök elkeserítőnek találták. Idén az MTA már maga is elhatárolódott két évvel korábbi állásfoglalásától.)

A legnagyobb visszhangot a Moszkva tér nevének megváltoztatása váltotta ki. Ez a döntés 1989-ben talán még érthető lett volna – talán még jobb is lett volna meghozni. Húsz év elteltével azonban a tér neve már nem az orosz megszálláshoz kötődött. Különösen abszurd, hogy az átnevezést azzal indokolták, hogy a tér történelmi nevét kapja vissza: ugyanakkor a Széll Kálmán nevet alig több mint két évtizedig viselte, míg a Moszkva nevet hat évtizeden át.

Ezek után új helyet kerestek a Moszkva térnek, és megtalálni vélték Kőbányán. Erről sem kérdeztek meg minket, magyarokat, sőt a kőbányaiakat sem. Sőt, miután a kőbányai önkormányzat kifejezte tiltakozását, a Főpolgármesteri Hivatal jelezte, hogy úgyis ők döntenek.

3. Sej, a mi lobogónkat...

A Főpolgármesteri Hivatal nem csupán a közterületek átnevezését nem beszéli meg velünk, magyarokkal. Nem érdeklődött aziránt sem, hogy kívánjuk-e városunk történelmi zászlaját egy a főpolgármester által tervezettre cserélni.

Persze a főpolgármester zászlóügyben sem marad egyedül: a parlament elnöke például nem kíváncsi arra, hogy mi, magyarok szeretnénk-e aszékely zászlót, illetve az Európai Unió zászlaját az Országházra kitűzve látni, vagy sem.

Budapest történeti zászlaja (1873–1930, címerrel kiegészítve 1990–2011)
(Forrás: Wikimedia Commons)

4. No, miss, azt nem, nem!

Nem kérdezett meg minket, magyarokat a kormány arról sem, hogy szeretnénk-e, ha engedélyhez és milliós letétekhez lenne kötve a nyelvoktatás. A nyelviskolákra és nyelvtanárokra olyan adminisztratív terheket szerettek volna róni, melynek következtében csak néhány nagyobb nyelviskola maradhatott volna fenn, a kisebbek és a magánnyelvtanárok kiszorultak volna a piacról. Ez óhatatlanul a nyelvórák jelentős drágulásával járt volna, amely egy olyan országban, ahol amúgy is nagyon alacsony szintű a nyelvtudás, a nyelvtanulást luxussá tette volna – és akkor még nem beszéltünk a munkanélkülivé váló nyelvtanárokról.

A felsoroltak közül ez az egyetlen eset, amikor a kormány végül is – feltehetően a tervezettel foglalkozó sajtómegnyilvánulások hatására – meghátrált, és nem hozta meg döntéstét. De ebben az esetben sem azért, mert megkérdezett volna minket, magyarokat.

5. Fontos nyelv az angol, rájöttem magamtól

Aligha vitatná bárki is, hogy ma az angol a legfontosabb nyelv. Azt is tudjuk, hogy Magyarországon a lakosság nagy része élete során jó, ha egy idegen nyelvet tanul meg ilyen-olyan szinten (ha egyáltalán). Ebből pedig logikusan az következne, hogy ha valaki csak egyetlen nyelvet tanul, akkor az az angol legyen.Ebből pedig az is következik, hogy az első nyelv az angol legyen – aztán a szerencsésebbek számára jöhet a többi is.

Ennek ellenére 2012-ben a kormány azzal az öltettel állt elő, hogy az első nyelv a német legyen. Ráadásul ezt azzal a szakmailag abszurd érvvel indokolták, „nyelvpedagógiai szempontból javasolt, hogy a tanuló a komplexebb nyelvtani struktúrájú német nyelvvel találkozzék először, ne az angollal” – a valóságban legfeljebb abban van különbség, hogy a nehézségek mikor jelentkeznek. Később a kormány álláspontja úgy módosult, hogy első nyelvként a német, a francia és az angol között lehet választani, de a német választását szorgalmazzák.

Jelenleg Magyarországon kiugróan alacsony az angolul tudók száma, és hazánkat olyan országként tartják számon, ahol nem lehet boldogulni az angollal. A szerencsésebbek jelenleg negyediktől, a kevésbé szerencsések hetediktől tanulhatják az angolt, miközben a szomszédos Szlovákiában már harmadiktól mindenki angolt tanul.

Több, mint Anglia nyelve
(Forrás: Wikimedia Commons / Garry Knight / CC BY-SA 2.0)

Némi nyomozással kideríthető, hogy honnan származik az az ötlet, hogy ne az angol legyen az első nyelv. Orbán Viktor egy 2008-ban adott interjújában a gyerekei nyelvtanulásával kapcsolatban elmondta:

Nekem van egy nevelési elvem. Tilos az angolt tanulni első nyelvként. [...] Nem akarom, hogy úgy járjanak, mint én, hogy az ember úgy, jól-rosszul megtanult angolul, és utána eligazodik ezzel az eggyel is a világon, és így számos kultúrából kimarad. (…) És ezért általában  németet, olaszt, franciát tanulnak először a gyerekek, és aztán utána jöhet az angol.

Orbánnak ezek az érvei racionálisak: ha már tudunk angolul, akkor már nehezebb megtanulnunk más nyelvet, főleg, ha annak anyanyelvi beszélői csak angolul állnak szóba velünk. Ha tehát biztosan tudnánk, hogy a gyereknek több nyelvet is meg fog tanulni, akkor valóban nem az angollal lenne érdemes kezdeni. Amíg azonban nem ez a helyzet, talán jobb lenne mégis az angolnál maradni. Sajnos nekünk, magyaroknak nem volt lehetőségünk arra, hogy a döntés előtt minderről nyugodtan elbeszélgessünk.

És még bőven lett volna mit megbeszélnünk...